#375 Nagy fába vágjuk a fejszénket: megpróbáljuk érthetően leírni, hogy mi a Higgs-bozon. Aki nem olvasta az Ősrobbanásos bejegyzést, annak érdemes ott kezdenie, aztán jöhet ez. 1975-ben részecskefizikusok véglegesítettek a Standard modellt, ami picit bonyolultabb, mint a másodfokú megoldóképlet és az eddigi legpontosabb leirata az ismert világ működésének: kiolvasható belőle az atomok közti összes lehetséges kölcsönhatáson túl például az is, hogy a DNS-spirál miért úgy csavarodik, ahogy, illetve hogy Matolcsy György hogyan szerzett közgáz diplomát.
Ebben a kibaszottul bonyolult egyenletben szerepel ismeretlenként a H-szimbólum, ami Higgs-bozonra utal és amit 99,99% valószínűséggel megtaláltak a Nagy Hadronütköztetőben. A Standard modell szerint a Higgs-bozon a Higgs-mező alkotóeleme, ami tömeggel látja el az univerzum Legóit, az elemi részecskéket (a leptonokat és a kvarkokat). Tehát: elemi részecskékből (összesen 12 féléből) áll az anyagi világ, és a bozonok (a Higgs-en kívül van még 4 másik) működtetik ezeket különböző kölcsönhatások (elektromágneses, erős, gyenge és gravitációs) által. Az elmélet szerint a Higgs-mező mindenhol megtalálható, amikor pedig a részecskék kölcsönhatásba lépnek vele, akkor a bevásárlószatyrukba beledobál mindenféle 5 literes kiszerelésű mosószert és konzervet, hogy legyen egy kis tömegük. Van egy picit közérthetőbb analógia is erre: egy műszaki egyetemisták által szervezett, „most még csak fiúk vannak, de éjfél körül jönnek a lányok is” típusú házibuliban vagyunk (az Ősrobbanás után épp csak egy pillanattal), a konyha a szokásos módon tele van cigiző fiúkkal, akik mindegyike a Higgs-bozont jelképezi. Érkezik egy új, senki által nem ismert fiúvendég (egy tömeg nélküli foton) a buliba, de csak a Varga pincészetből származó 600 forintos bor van nála – a konyhában lévők szóra sem méltatják, ő pedig fénysebességgel a nappaliba távozik akkorra tömeggel, amekkorával érkezett.
Érkezik egy újabb vendég: Pápai Gyöngyike (aki egy kvark az analógiában):
Gyöngyi jó vendég, a hóna alatt egy üveg Dom Perignon pezsgővel és egy Centrum-zacskónyi potyakokainnal állít be a buliba. Ő nem tud csak úgy átmenni a konyhán, körülveszik a műegyetemisták, haladása lelassul, olyan, mintha nehezebbé válna a fullasztó embergyűrűben, vagyis kölcsönhatásba lépett a Higgs-bozonnal. Na, reméljük így már érthető.