#438 Az Ausztrál kontinensről (nagyon helyesen) a legtöbben azt gondoljuk, hogy a természet immunreakciója az emberekre és minden négyzetmétere az ott élők kipusztítására törekszik. Változatos kígyó- és skorpiófajok, halálos medúzák, azonnal ölő mérgű pókok, Mel Gibson stb.
A földrész két legcukibb állata nem túl meglepő módon szintén iszonyú veszedelmes: a korábban itt már tárgyalt párzódühös koala simán leszakítja az arcod, ha az eukaliptusz túladagolástól éppen koalalánynak néz, a wombat pedig röhejes kinézete ellenére rengeteg derék ausztrál haláláért felelős. Az egy méter hosszú, 30 kilós wombatok úgy képzeljük, hogy ugyanazon a durva házibulin születhettek, amelyiken az öszvér és a tiglán: egy kanos patkány beginázott egy már eleve eléggé elázott koalát, aztán pár hét múlva megszületett az első wombat bébi. A rövid lábai miatt alacsony súlypontja és masszív felépítése mind-mind alkalmassá teszik a wombatot arra, hogy az ausztrál utakon szerves fekvőrendőrként random motorosokat és KOCSIKAT borítson fel, ha ráhajtanak, emiatt készült külön figyelmeztető KRESZ-tábla is, ami az állatok áthaladására hívja fel a figyelmet. Nappal az erős napsütés elől inkább beássa magát a földbe éles karmaival (a nagy erővel kitúrt föld miatt az erszénye egyedülálló módon hátra, a segge felé nyílik), éjszakai portyázásai után pedig hogy a rosszul látó kis állat biztosan visszataláljon odújához, kocka alakúra préselt szardarabokat hagy maga után (amiket a szél nehezebben tud elfújni), és ezek szagát követve navigál vissza. Ezek a dobókocka-alapanyagok egyébként a fő okai a köztudottan szerencsejátékbuzi aboriginaloknak. Ha menet közben támadás érné, akkor termetét meghazudtolóan fürgén, 40 km/h-s sebességgel kezd el nyargalni, a bűzös kis lakát pedig úgy védi meg, hogy az odú bejáratát eltorlaszolja hatalmas picsájával, amin ismeretlen okból a legvastagabb a bőr az egész testén, és vaskos hátsó lábaival iszonyatosakat rúg hátrafelé, amivel simán széttöri a dingók állkapcsát is.
