#526 Nagy szavak ezek a címben, hiszen a tűz és a kerék után a WIFI az ÚR legnagyobb áldása, de valójában inkább egy hölgy volt. Legalábbis részben. A Metro-Goldwyn-Mayer egy ünnepelt és külső kúróssági jegyekkel kellemesen megáldott színésznője ugyanis a negyvenes években meglepően sokat tett azért, hogy most a mobilodon is olvashasd ezt a posztot - bár valójában nem ez volt a célja. Az USA-ba települt Hedy Lamarr (eredeti kiejtés szerint Hedwig Eva Maria Kiesler) azon kívül, hogy szépségét hadi kötvények sales-eseként is KAMATOZTATTA, segíteni szeretett volna új hazájának a fronton is, találmányaival. A nácikat is utálta, az meg a másik. A háború küszöbén álló nagyhatalom akkortájt hozta létre a Nemzeti Találmányi Tanács nevű állami brainstormingot, ahol gyújtóbombás denevérhadsereg felállítása mellett néha egész jó ötletek jöttek a lakosság részéről. Ide küldte be Hedy a találmányát, amit George Antheil mell- és gépzongora szakos feltalálóval közösen dolgoztak ki: egy új rádiótávvezérlési módszert torpedók irányításához. Akkoriban a torpedókat vagy nem irányították és kicsivel a hajó elé célozva majdnemeztek, vagy próbálták irányítani, de az ellenség a frekvencia zavarásával azt simán beszopatta. Hedy és haverja nagy ötlete a frekvenciaváltogatás volt: a gépzongora - Antheil hobbija és művészete tárgya - működési elvét felhasználva a hajón lévő adó és a torpedóban lévő vevő azonos lyukszalag segítségével szinkronban váltogatta volna a frekvenciát, és így az ellenség zavarásának coki. Minekutána a zongorának 88 billentyűje van - bár a feketék szerintünk nem számítanak - a torpedóvezérlőben is 88 frekvenciát használtak. Sajnos csak volna, mert nem vették komolyan a hölgyet. Túl jó nő volt a melóhoz.
A legendárium szerint Antheil-el is szépsége kapcsán találkoztak: Hedy - a kor rendezőinek elvárásai miatt - szeretett volna nagyobb melleket, Antheil pedig ehhez is értett (egyébként nem igazán). Szó szót követett és ahogy az ilyenkor lenni szokott egyszer csak már nem a a ciciről szólt a konzílium, hanem a torpedókról. Antheil komolyan vette a hölgyet, és az USA is jobban tette volna, mert így a háború során nem használták a találmányt (és 15000 kilőtt torpedóval csak 214 ellenséges hajót süllyesztettek el). Pedig Hedy műszaki érzéke mellett nem volt véletlen, hogy a haditechnikához is értett: Ausztriából idegbajos szobanáci valamint fegyvergyáros férje elől menekült az USA-ba. Az excsávó nem nézte ki a lányból, hogy érti amit a mérnökeivel dumálnak, így nem is titkolózott előtte. Hedy pedig figyelt és tanult. Később még volt pár hadászati újítása, de az egyidejű frekvenciaváltás (frequency-hopping) azért is ok a vagánykodásra, mert számtalan mai technológia használja, ahol az interferencia amúgy gondot okozna: gsm hálózat, bluetooth, WIFI, hogy csak a legismertebbekkel rajoskodjunk. Magát a torpedós cuccot csak jóval a háború után - a kubai rakétaválság idején - vezette be az USA haditengerészete. Erre mondják, hogy meghaladta a korát. Pusziljuk ezúton is! (valamint áldassék a neve a WIFI-ért neki is, meg a többieknek is akik aztán kitalálták).