#247 Az ördöghal (aka. horgászhal) az egyik leglustább tengeri élőlény: zsákmányszerzéshez befúrja magát az iszapba úgy, hogy csak a hátán kinőtt, szabadon lengedező kis csali maradjon szabadon, amire az alapvető táplálékául szolgáló kishalak azonnal rámozdulnak fincsi hínárban reménykedve, aztán hamm, máris a lustán kinyúló tengeri Jabba fogsorai között találják magukat. Néhány ördöghalféle nem akar egész nap kempelni a tengerfenéken, ők különböző világító (szakszerűen: biolumineszenciára képes) baktériumféléket gyűjtögetnek össze „horgukon”, hogy a tenger sötétjében magukhoz édesgessék a kíváncsi halakat. A táplálkozási szokásai alapján nem nehéz elképzelni, hogy egy ilyen hájfejű fasz hogyan szaporodhat, de a valóság minden tekintetben alulmúlja a képzeletet: ívási időszakban a hím a nálánál nagyságrendekkel nagyobb nőstény testére ráharap, majd soha többé nem ereszti. Szájából az „aktus” során nagy mennyiségű sperma áramlik át, idővel pedig a női egyik aránytalanul kidudorodó pikkelyévé válik.
