2014.01.19.
08:20

Írta: Horváth_Kálmán

Ősrobbanás

427785_460031264037112_957749078_n.jpg

#373 13.7 milliárd évvel ezelőtt volt a nagy semmi (ez olyasmi lehetett, mint az RTL Klub kényszerű adásszünetei), amiben volt egy egészen apró, elképesztően meleg és masszív pont: az Univerzum. Számszexuálisoknak: 10 a 32.-en Celsius hőmérsékletű volt egy atomnál is sokkal kisebb pont, szóval gondolhatod, hogy jól össze volt csomagolva, ha belefért a Hagyó Miklós meg a Titanicnak vázat adó kurvasok fémmolekula elődje. Aztán bumm, elkezd növekedni és tágulni: ezt a kozmológusok úgy írják le, mintha egy lufit fújnánk tele levegővel, emiatt is használják az Ősrobbanás kapcsán a felfúvódás szót. Ha egy félig felfújt lufi felületére felrajzolunk két pontot, azok a lufi növekedésével arányosan elkezdenek távolodni egymástól: ez a magyarázata például a mi esetünkben a galaxisok egymástól való folyamatos távolodásának. Az elképesztő sebességű növekedés során tömeg nélküli elemi részecskék (kvarkok és gluonok) sokasága tör ki a másodperc törtrésze alatt, majd a mindenütt jelenlevő Higgs-mezővel (ennek kapcsán hamarosan megírjuk, hogy pontosan mi is a Higgs-bozon) érintkezve tömegre tettek szert és elkezdtek összeállni. Még mindig nem telt el egy egész másodperc, de már voltak elektronok is, szóval picit jobban haladt a dolog, mint a 4-es Metró. Előreugorva az időben párszázezer évet feltűnnek az első atomok: a hidrogén és a David Beckham hangot kölcsönző hélium, gigantikus felhőkbe rendeződve. A gravitációs erőnek köszönhetően ezek elkezdenek önálló darabokra szakadozni és sűrűsödni, a tömörödéssel egyidejűleg pedig a hőmérséklet is elkezd a belsejükben emelkedni, kb. 10 millió Celsiusig, amitől a protonok fuzionálnak és hatalmas energiák szabadulnak fel: ezekből születnek meg az Ő.U. (Ősrobbanás után) kb. 400 millió évvel az első csillagok. A hidrogén és a hélium a rengeteg hő és a Maggi ízvarázs hatására elkezdtek fincsibb és nehezebb kémiai elemekké összefőni a kohóként funkcionáló csillagokban: szénné, oxigénné, kénné, stb., tehát az élet alkotóelemeivé. Aztán az első csillagok magukba roskadtak, a robbanás pedig elvitte ezeket az új elemeket az Univerzum távolabbi részeibe is. Ha van aranytömés a fogadban azt jó ha tudod, hogy egy ilyen szupernóva-robbanásnak köszönheted. A fiatal csillagok, napok energiája és az összetettebb atomok kombinációja porszemeket, majd sziklákat, aszteroidákat hoz létre, ezek ütközése pedig rücskös bolygókat, amik a folyamatos forgásnak köszönhetően gömb alakra tesznek szert. Azokon a bolygókon, ahol volt oxigén, előbb-utóbb egyesült a hidrogénnel és vizet alkotott, ezzel pedig megteremtődött az esély az életre: a gázokban ugyanis az atomok túl gyorsan elmennek egymás mellett, így azért nem tudnak kötéseket kialakítani, a szilárd anyagokban pedig a zsúfoltságuk miatt vannak mozdulatlanságra kárhoztatva. A vízben aztán kis bindzsizéssel már ki tudott alakulni valamilyen primitív élet (ezért is keresik olyan veszettül a Marson a víz jeleit), amiből később a Szijjártó Péter is lett. Az Ősrobbanással kapcsolatos leghihetetlenebb tény azonban mégis inkább az, hogy az elméletet a második leghíresebb belga katolikus papnak, Georges Lemaitre-nek köszönhetjük, aki a relativitás elméletből vezette le a táguló univerzum modelljét, amit Einstein elsőre baromságnak tartott, aztán belátta, hogy igaza volt teológus kollégájának.

(eredeti bejegyzés)

Szólj hozzá!

Címkék: fizika ősrobbanás

A bejegyzés trackback címe:

https://napivaganysag.blog.hu/api/trackback/id/tr465768307

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.