2013.12.03.
08:23

Írta: Horváth_Kálmán

Miért ásítunk?

2182_thumb.jpg

#326 Azt tudja mindenki, hogy az ásítás az oxigénhiány miatt alakul ki, ugye? Aki bólogatott az üljön le, egyes, normál belégzéssel ugyanis sokkal több oxigént lehet a szervezetbe juttatni. Amit biztosan lehet tudni az ásítással kapcsolatban, hogy egyrészt szerepet játszik az izmok ellazításában (a füldobot kivéve, ami viszont megfeszül tőle), az agyban lévő nyomás kiegyenlítésére is használható és az agy hőmérsékletét is lehet vele szabályozni. Ez a szabályozás az alapja a legősibb vadászati módszernek, a persistence hunting-nak: a nyomkövetésben jártasak egyszerűen követik az elejteni kívánt, sokkal gyorsabb állatot, akinek egy idő után egyszerűen túlmelegszik az agya és pihennie kell, míg az ember arra van kondicionálva, hogy akár két maratont is le tudjon gyalogolni, ha a szükség úgy hozza. 

A ragadós ásításnak viszont nem biológiai okai vannak, hanem empatikus: együttérzésből kezdünk ásítozni a többiekkel.

Ez jól megfigyelhető volt az autistáknál és az öt évnél fiatalabb gyerekeknél, akik szinte teljesen immúnisak voltak a többiek ásítására. A Parkinson-kórnak talán az egyetlen előnye, hogy az ingerületátvivő anyagok hiánya miatt a betegségben szenvedők egyáltalán nem ásítoznak még György Péter cikkek olvasása közben sem.

(eredeti bejegyzés)

1 komment

Címkék: ásítás

A bejegyzés trackback címe:

https://napivaganysag.blog.hu/api/trackback/id/tr65653017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása