Napi Vagányság

#6 A Lamborghini sportkocsik története két temperamentumos olasz fasz kakaskodásából indult: Ferruccio Lamborghini, a márka alapítója a II. világháború után olasz földeken ragadt, félig kilőtt tankokból kibányászott motorokat szerelt traktorokba és ezeket értékesítette. Imádta a sportkocsikat, több Ferrarija is volt, de elégedetlen volt a nagy teljesítményű motorokhoz kapcsolódó, rossz hatásfokkal üzemelő kuplungokkal, ezért felkereste Enzo Ferrarit, a Ferrari alapítóját és elmondta neki, szerinte hogyan tehetné még jobbá autóit. Enzo felbaszta magát, hogy egy traktoros paréj osztja neki az észt, elküldte Ferrucciot a picsába azzal, hogy csináljon akkor ő sportautókat, ha ennyire ért hozzá. Ferruccio ekkor határozta el, hogy megcsinálja a világ legjobb Ferrariját, csak a saját neve alatt. Ferrarinak egy ágaskodó fekete csődör a jele, a Lambonak pedig egy dühös bika, amit Murciélagoról, egy példátlanul agresszív bikáról mintáztak, aki egy bikaviadalon több csődörnek is kiontotta a beleit és szinte lehetetlen volt leölni a matadoroknak. A bika tematika amúgy a Lamborghini teljes termékfejlesztését végigkíséri, szinte az összes híres Lambo (Diablo, Murciélago, Miura, stb.) bikák után kapta a nevét és a kocsik szemből nézve kis képzelőerővel egy bika fejét idézik. A felfelé nyíló ajtók (amik a bika szarvait adják a vizuális analógiánál) amúgy csak elsőre tűnnek felvágásnak, valójában baromi jól jön például a Lidl-ben, amikor akciós farhátért megy az ember és a széles, egy parkolóhelyet 110%-ig kitöltő Lambora két oldalról rááll egy-egy fasz Swiftes, még akkor is simán be lehet ezeken szállni.

(eredeti bejegyzés)

#5 A bonobok elképesztően sokat kúrnak, gyakorlatilag minden társas érintkezésük (ismerkedés, harcolás, játék, stb.) a papás-mamásozásban csúcsosodik ki. Az állatvilágban talán ők az egyetlen faj, akik szembefordulva is dugnak, az újonnan a közösséghez érkező nőstények pedig úgy illeszkednek be, hogy napjában többször is valamelyik domináns nőstény barlangos testéhez dörzsölik a sajátjukat, hogy átvegyék annak jellegzetes szagát.

(eredeti bejegyzés)

#4 A Concorde-ot leszámítva az SR-71 valószínűleg a legvagányabb ember építette szerkezet, ami valaha a levegőbe emelkedett: 50 (!) évvel ezelőtt fejlesztették ki és már akkor képes volt gyorsabban menni, mint egy pisztolygolyó (több mint 1 km másodpercenként), az volt a mondás akkoriban, hogy ez az egyetlen dolog, ami Supermant is leelőzi. Rakétaelhárító rendszerét nem is kellett használnia szinte soha: ha kilőnek rá egy rakétát, egyszerűen felgyorsít és maga mögött hagyja azt. A neve amúgy RS-71 lett volna és egy ideig nem is leplezték volna le, csak amikor a sok, kilométerekre elhallatszódó hangrobbanás miatt elég levágós volt, hogy ez a gép más lesz mint a többi, Johnson elnök sajtótájékoztatót hívott össze, hogy bejelentse a nyilvánvalót, de véletlenül felcserélte a két betűt, aztán a Lockheed-Martin nem akarta trében hagyni és inkább átnevezték ők a gépet. A szerkezet több mint 90%-ban titánból állt össze, amit ironikus módon a Szovjetektől szereztek be egy CIA-s fantomcégen keresztül. Előírás volt, hogy a maradék 10%-nyi anyag sem lehet gumi vagy alumínium, ugyanis a hangsebesség háromszorosát meghaladó repülésnél 500 fokosra hevülő géptestben ezek túlhevültek és elengedtek volna – emiatt például nincs is megoldva az üzemanyagtartály szigetelése sem, a földön állva folyamatosan csorog ki az üzemanyag a repülőből (ezt látni is a képen) és csak a levegőben lehet újratölteni. Ekkora hőmérsékletnél a hőtágulás is komoly probléma, ezért a gép amikor a földön áll, akkor szerkezete hullámos, a levegőben viszont szemmel láthatóan kiegyenesedik. Az SR-71 pilótái valamiért csak házas emberek lehetnek, a pilótafülkében pedig túlnyomásos, az asztronauták által hordott ruhákat viselnek, de ami a legvagányabb, hogy felszállás előtt egy órán keresztül tiszta oxigént szívnak csak (be vannak rá csibészeltetve, hogy ne tépjenek be tőle), hogy a vérükben minimális legyen a nitrogénszint – hirtelen nyomáscsökkenésnél az ugyanis tuti halál lenne.

(eredeti bejegyzés)

#3 A kokain a legtöbb narkóval ellentétben nem szabadít fel boldogsághormonokat, annál sokkal trükkösebb szer: az agyban a jutalmazó mechanizmusok úgy működnek, hogy amikor valami jót teszünk magunkkal (finomat eszünk, üzekedünk, alkotunk, stb.), akkor a dopamin túlcsordul a tartályából és az agyban szétterülve örömérzetet okoz, hogy ezzel stimulálja az embert, hogy folytassa, amit eddig csinált. Ez mindössze pár másodpercig tart, aztán a dopamin-transzporterek akcióba lépnek és visszapakolják a helyükre a dopamint. A kokain a dopamin-transzportereket blokkolja, tehát magában a kokszolás nem tesz különösebben boldoggá vagy elégedetté, viszont ha kokain hatása alatt végzünk valamilyen kellemes tevékenységet, akkor a folyamatosan termelődő és el nem tűnő dopamin miatt euforikus érzés alakulhat ki. Az amfetamin alapú drogok (speed, eki) picit máshogy működnek: ezeknek a kémiai szerkezete nagyon hasonlít a dopaminhoz, így amikor bekerül a szinapszisba (a sejtek közti ingerületátvivő térbe), akkor egyszerűen kilökdösi a helyéről a dopamint és így gondoskodik az örömszerzésről.

(eredeti bejegyzés)

#2 A kis Ingvar Kamprad, az Elmtaryd farmról, ami Agunnaryd-ban található, összeolvasta ezen paramétereinek kezdőbetűit, és gyanútlanul megalapította az IKEA áruházat. Terméknevei mindig egy szóból álló nagyon hülye kifejezések. Svéd helységnevek takarják a fabútorokat, ajtógombokat. Az ágyak, öltözőszerkrények és nappalibútorok norvég városok, az étkezők és székek finnek. A fürdőszobai cuccok skandináv folyók, partok, tavak, ki ne hugyozott volna még bele a Balatonba… A székek-asztalok férfi nevek, a szövetek, függönyök: női nevek. Valami bajuk lehet ugyanakkor a (büdös) dánokkal, mert az ő városaikról csak szőnyegeket és lábtörlőket neveznek el. Ha szódolgozatot írsz hétfőn svédből, akkor a világítótesteknél érdemes kezdeni. Ezek ugyanis zenei, kémiai, meteorológiai és időmértékegységek, mindennapokban használható szavak, amelyekkel egy rövid szalonbeszélgetést már le tudsz folytatni, vagy megértesz egy ABBA vagy Ace of Base számot.

( eredeti bejegyzés )

#1 A nyolcvanas évek amerikai nagyvárosainak gettódivatja, nevezetesen a lógó, túlméretezett cuccok nemcsak azért lettek elterjedtek és népszerűek, mert rettenetesen szarul néztek ki, de egyben erős hátországot is kommunikáltak. A szegény, sokgyermekes családokban a kölkök egymás levedlett gönceit hordták, ha pedig valakinek a vézna testén igazán nagy, sok XL-es cucc volt, az azt jelentette, hogy a családban van egy tagbaszakadt bratyó is, aki szétüt mindenkit, aki a kistesójával szórakozik.

(eredeti bejegyzés)