#120 A tél közeledtével a barnamedvék lassan bevackolnak odújukba és hosszú álomba szenderülnek. Életfunkcióik, köztük az emésztésük és ürítésük is belassul, a végbelükbe beszorult bélsár pedig a 3-4 hónap alatt durván bebikásodik és elzárja a kifelé vezető utat. Tavasszal, amikor a mackó felébred az első útja, hogy ettől a szaknyelv által csak fekális dugónak hívott bűzölgő kupactól megszabaduljon, ami hihetetlen fájdalmakkal jár, ez a medvék tavaszi panaszos üvöltésének az oka. Annyira felbasszák magukat a cafatokban lógó végbelük miatt, hogy a jeges vízbe vetik magukat, amitől értelemszerűen csak még idegesebbek lesznek, majd amikor kijönnek, a hűvös tavaszi éjszakákon pillanatok alatt végtagjaikra fagy a víz. Ekkor a jégpáncélba merevedett, szinte teljesen érzéketlen kezeivel berserkerként elkezd ütni-vágni mindent maga körül, amíg a jégtől meg nem szabadul és le nem nyugszik – ez a szétvert fatörzsek és a szétszaggatott, de el nem fogyasztott állatok magyarázata.
