#468 A vaklátás sokkal hasznosabb evolúciós örökség, mint a fülmozgató izom vagy a félelem hatására égnek álló szőrszálak. Hatodikos bioszórán a puha és meleg testnyílások előtt megtanultuk, hogy működik a szem és a látás folyamata: a retinákban lévő fényérzékeny fotoreceptor sejtekben (a kurvajó nevű csapokban és pálcikákban) a fény erősségének hatására különböző idegi jelek képződnek, aztán ezeknek a sejteknek a nyúlványai összeállnak vaskosabb rostokká és így már látóideg néven továbbítják Pápai Gyöngyike fantasztikus seggének a pórusait a fordítva behuzalozott (bal szem – jobb agyfélteke és vica versa) látókérgekbe, amely az agy leghátsó részében találhatók. Elsőre indokolatlannak tűnhet, hogy miért van a lehető legmesszebb a képfeldolgozó szerv a szemektől, hiszen az agyi területek elrendezése precízebb, mint egy iPhone nyáklapja. Pedig a látóidegek nem véletlenül vannak keresztül vezetve a különböző agyterületeken: pár éve jöttek rá a kutatók, hogy a szemből érkező információkat nem csak a vizuális kérgek dolgozzák fel, hanem például az amigdala is, ami a félelmet és az érzelmeket szabályozó központ az agyban. Mit jelent ez a gyakorlatban? Például azt, hogy a látókéreg sérülése (agydaganat, agyvérzés, jégcsákány) miatt az orvosi értelemben vaknak tekinthető emberek ösztönösen képesek felismerni egy előttük álló másik ember arckifejezéseit és reagálni rá anélkül, hogy erről bármilyen valós kép is képződne az agyukban: egy kísérlet során amikor mosolygó ember arcát mutatták nekik, ők is önkéntelenül elmosolyodtak, egy rettegő arckifejezésű ember látványától pedig megfeszültek izmaik és pulzusuk is megemelkedett.
A vakok alkalmasak arra is, hogy a gyorsan közeledő veszélyforrásokat elkerüljék, mivel a látóidegek pályája keresztezi az agy ösztönös irányításért felelős részét is. Ez a vaklátás, állati menő. Ennek kb. a komplementere az Anton–Babiński szindróma, amikor agysérülés következtében egyaránt sérül a látókéreg és az a terület, amely észleli a látás meglétét, emiatt a betegségtől szenvedő meg van arról győződve, hogy nem vak, de igazából nekimegy mindennek és amikor elmondja, hogy mit lát, annak kb. annyi köze van a valósághoz, mint egy impresszionista festménynek.
