#6 A Lamborghini sportkocsik története két temperamentumos olasz fasz kakaskodásából indult: Ferruccio Lamborghini, a márka alapítója a II. világháború után olasz földeken ragadt, félig kilőtt tankokból kibányászott motorokat szerelt traktorokba és ezeket értékesítette. Imádta a sportkocsikat, több Ferrarija is volt, de elégedetlen volt a nagy teljesítményű motorokhoz kapcsolódó, rossz hatásfokkal üzemelő kuplungokkal, ezért felkereste Enzo Ferrarit, a Ferrari alapítóját és elmondta neki, szerinte hogyan tehetné még jobbá autóit. Enzo felbaszta magát, hogy egy traktoros paréj osztja neki az észt, elküldte Ferrucciot a picsába azzal, hogy csináljon akkor ő sportautókat, ha ennyire ért hozzá. Ferruccio ekkor határozta el, hogy megcsinálja a világ legjobb Ferrariját, csak a saját neve alatt. Ferrarinak egy ágaskodó fekete csődör a jele, a Lambonak pedig egy dühös bika, amit Murciélagoról, egy példátlanul agresszív bikáról mintáztak, aki egy bikaviadalon több csődörnek is kiontotta a beleit és szinte lehetetlen volt leölni a matadoroknak. A bika tematika amúgy a Lamborghini teljes termékfejlesztését végigkíséri, szinte az összes híres Lambo (Diablo, Murciélago, Miura, stb.) bikák után kapta a nevét és a kocsik szemből nézve kis képzelőerővel egy bika fejét idézik. A felfelé nyíló ajtók (amik a bika szarvait adják a vizuális analógiánál) amúgy csak elsőre tűnnek felvágásnak, valójában baromi jól jön például a Lidl-ben, amikor akciós farhátért megy az ember és a széles, egy parkolóhelyet 110%-ig kitöltő Lambora két oldalról rááll egy-egy fasz Swiftes, még akkor is simán be lehet ezeken szállni.

(eredeti bejegyzés)