#84 A kereskedelmi tévé nem szar. A nem előfizetéses kereskedelmi tévé terméke nem a műsor, hanem a néző, akit a hirdetőknek ad el, onnan van bevétele. Válság esetén azoknak a cégeknek marad pénze hirdetni, akik olyasmivel kereskednek, ami mindig kell: gyorsan forgó fogyasztási cikkekkel, szappannal, mosószerrel, élelmiszerekkel. Ezek a legszélesebb réteget kell elérjék, mert amit kínálnak, azt mindenkinek kínálják: ezért kell majdnem mindenkinek tetsző műsort bemutatni, átlagosat, iskolázatlanabbak számára is értelmezhetőt és befogadhatót.
Azon belül is a háztartás beszerzéséről döntő tévénéző anyukákat. Nekik geciszar az ízlésük, pláne ha még átlagoljuk is. Az ő bőrükbe bújhatunk egy sima "kapcsolgatáskor".
Az "apának" gyártó autós cégek még reklámoznak, ők inkább a minőségen spórolnak, és igyekeznek éppen annyira szar autót adni, hogy a szervizhálózat legyen a jobbik bolt - élen az egyik etalonnak gondolt német gyártóval. A sörösök pedig elérték, hogy amit 15 évig német ízléstelenségnek cikiztünk (radler), azt most kellemes citrusos faszom élményként nyaldossuk be a strandon ugyanannyiért, mint egy sör, harmadannyi alkohollal és ugyanennyivel kevesebb jövedéki adótartalommal. Ez a citromos, narancsos, kiwis, zserbós, linzeres, túrótortás, barbis helókittys sör. Hogy ne gondoljuk magunkat csőbuzinak, sörárat fizetünk ezekért, és akkor SÖR IS, kuss, kész, pont.
