#200 Csak Japánban találhatnak fel az önmumifikáláshoz hasonló vagányságot az emberek: ott Sokushinbutsu-nak hívják a dolgot, az aszkéta szerzetesek pedig a buddhaság elérését remélték a gyakorlat sikeres végrehajtásával. Az önmumifikálás a következőképp zajlik: a felkészülési szakaszban (kvázi a Sokushinbutsu-t megelőző egész életedben) a mértékletesség elvét gyakorolva nem szabad szúrni, szeszelni, kacarászni, ilyesmi. Amikor az ember már elszánta magát, akkor 1.000 napig fogyózni kell bogyókat és magokat fogyasztva, hogy a testzsírszázalék minél alacsonyabb legyen. Aztán újabb 1.000 napig fakéregből álló ízletes lakomák következnek, az urusi fából származó, erősen mérgező folyadékkal leöblítve, hogy az önmumifikálást követően a szervezet mérgezővé váljon a kitartóbb férgek számára is. A legsúlyosabb szakasz az utolsó: lótuszülésben beül egy szűk kősírba a szerzetes, ahol épp csak elfér, majd ezt teljesen betemetik úgy, hogy egy vékony csövön keresztül azért levegőt kaphasson, illetve egy kis csengőt is mellétesznek, amivel tud jelezni, hogy még életben van. Amint a csengőhangok abbamaradnak, kihúzzák a légzést biztosító csövet, a sírt légmentesen lezárják, majd otthagyják a halott szerzetest 1.000 napra. Amikor kiszedik, onnantól olyan lesz, mint a katolikusoknak a Szent Péter fejek bármelyike volt Konstantinápolyban vagy mint a Szent Fityma: vallásos áhítattal imádkoznak hozzá és varázserőt tulajdonítanak neki. A Japán törvények amúgy tiltják a Sokushinbutsut, de szinte minden évben találnak egy-egy nagyon szarul kinéző/nagyon halott szerzetest, amint gyakorolja a dolgot.
