#344 Az atavizmus egy olyan biológiai jelenség, amelynek során az egyed olyan indokolatlan külső tulajdonsággal vagy sajátossággal rendelkezik, amelyik ugyanannak a fajnak egy rég eltűnt generációjára emlékeztet. Picit érthetőbben: a pár napja tárgyalt harmadik szemhéj csökevénye is ilyen, az ősidőkből fennmaradt felesleges szerv. A felső ajak és az orr közötti függőleges barázda (philtrum) is ilyen funkciótlan jegy, ami a halaktól maradt ránk – a magzati fejlődés során ugyanis lépésenként végigmegyünk az EMBERISÉG EVOLÚCIÓS TÖRTÉNELMÉN! Az arcnál maradva: a rövid halszakaszt követően eljön a kétéltűek ideje, amikor a pár hetes embrió szemei a fej két oldaláról középre kúsznak át, az állkapocs és az ajkak pedig egy kopoltyúszerűen a nyakon pulzáló szervből másznak fel és fejlődnek ki, az orrlyukak pedig a fejbúbról kerülnek a szemek alá. A farokcsont a gyíkféléktől vagy a majmoktól ered: embrionális állapotban az emberi farok kb. a test egyhatodát teszi ki, mielőtt elcsökevényesedik és csak a csont marad meg. Meglepő módon a csuklás is az atavizmus egyik folyománya: a rekeszizmok görcsös összehúzódása okozza, amely egy rosszul kivitelezett nyelésre adott önkéntelen reakció. Ez a motorikus reflex az ebihalaktól öröklődött: ez tartotta nyitva a tüdőt belégzésnél és zárta be víznyelésnél, hogy a víz a kopoltyúk felé áramoljon ki.
