#374 A Doppler-effektus magyarázza meg azt, hogy miért halljuk egy közeledő tárgy hangját magasabbnak, amikor közeledik, és mélyebbnek, amikor távolodik. Ha közeledünk a hang kibocsátójához, akkor egyre gyakrabban ér el minket ugyanannak a hangnak a hullámfázisa, emiatt a torlódás miatt a hullámok összenyomódnak és emiatt magasabbnak halljuk az adott hangot, távolodáskor pedig pont ennek az ellentéte történik. A névadó Christian Andreas Doppler ezt úgy bizonyította be, hogy egy vonatra fúvósokat ültetett, akiknek folyamatosan egyetlen "A"-hangot kellett játszaniuk, a legközelebbi vonatállomásra pedig abszolút hallással rendelkező zenészeket ültetett, akiktől azt kérte, hogy kottázzák le a közeledő, majd a távolodó vonaton lévő trombiták hangját - az így lejegyzett hangok az elvárt részeken magasabbak, illetve mélyebbek voltak az alaphangnál.
Ugyanezt a Doppler-effektust lehet használni a kozmológia területén is: a közeledő égitestek fényhullámai ugyanúgy összetorlódnak, ahogy a hanghullámok, frekvenciájuk nagyobb lesz és ettől kékesen kezdenek pislákolni, ezt nevezik kékeltolódásnak, ha pedig távolodnak, akkor csökken a frekvenciájuk - az meg a vöröseltolódás, így a színekből (amik tulajdonképpen a fény különböző frekvenciái) egyszerűen meg lehet állapítani, hogy jön-e vagy megy az a kurva meteor.
+ vagányság: az oldal valószínűleg legfeleslegesebb tudásmorzsája, nevezetesen a Prandtl-Glauert szingularitás (itt volt szó róla: http://napivaganysag.blog.hu/2013/05/18/a_repuloket_korulolelo_fankfelho) is kicsit összefügg a Doppler-effektussal: a hangrobbanás (ami egybeesik a hangsebesség átlépésével) akkor következik be, amikor a hangforrás megelőzi az előtte feltorlódott hullámfrontokat.
