#379 Japán a XIX. század közepéig zárt, feudális közösség volt, az ország élén egy kb. annyira kozmopolita és szabadelvű sógunnal, mint a Semjén Zsolt. Évszázadok alatt kifejlesztették a saját belterjes, buzis kimonós, szamurájkodós társadalmukat, ami akkor ért véget, amikor Matthew C. Perry sorhajókapitány 1854-ben pár ideges matrózzal és rézágyúval telepakolt gőzhajóval – hogy is mondjuk szépen – az Egyesült Államok kezdeményezésére diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat alakított ki a szigetországgal. A határok kinyíltak, az elmaradott, feudális ország pedig szivacsként szívta ezután magába a kapitalizmus áldásait és pár év alatt veszettül iparosodni kezdett. A japán nyelv nem nagyon tudott lépést tartani a hirtelen megjelent rengeteg innovációval és ennek a mai napig hallható jelei vannak: az elmúlt 150 évben felfedezett, technológiai fejlődésnek köszönhető tárgyakra, szolgáltatásokra nagyrészt csak angol (vagy angolból átültetett) szavaik vannak. Ezeket, illetve a többi nyugati eredetű szavakat nevezik gairaigo-nak. Japánul a röntgen = rentogen. Étterem = resutoran. Szexuális zaklatás (mondjuk ez biztos volt már 150 évnél régebben is) = sekuhara (sexual harassment). Videojáték = terebigému (television game), stb., akinek ennyi nem elég, azoknak itt egy lista a szavakról: http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_gairaigo_and_wasei-eigo_terms Ennek a folytonosan változó, meglehetősen nyitott nyelvi rendszernek vannak azért hátrányai is: a helyi Kazinczyk az ország különböző részein más-más eredménnyel térítettek, ezért (főleg kisebb vidéki városokban) az emberek kb. annyira értik meg egymást, mint külföldön a helyi nyelvet nem beszélő, de ezt kompenzálandó a magyart szépen artikuláló és taglaló („Far-mer-szok-nya. Nem érted?”) hazai turistákat.

(eredeti bejegyzés)