#380 A Nagy Hadronütköztető és az elektronmikroszkóp előtti korokban a nagy felfedezések leginkább a szerencsének, a véletleneknek, a józan paraszti észnek és a "kapja be az egyház!" mentalitásnak voltak köszönhetőek.
Arisztotelész kb. 2300 évvel ezelőtt a Nap által hátulról megvilágított Föld Holdra vetett kerek árnyékából következtette ki, hogy a bolygónak gömbölyűnek kell lennie.
Kolumbusz pár száz évvel később azért még rácsodálkozott arra, hogy a tengeren közeledő hajók a látóhatár szélén nem kicsiben jelentek meg, majd nagyobbodni kezdtek, hanem először az árboc (a legmagasabb pont) tűnt fel, aztán a többi, alacsonyabban lévő rész.
Galileo, amikor éppen nem decens eretnek életét élte (black metál zenekarokat hallgatott és a heliocentrikus világnézetet propagálta), akkor a fény sebességét próbálta megállapítani: a sötétedést követően felállt egy hegyoromra egy letakart lámpával, egyik asszisztense pedig 3 km-rel arrébb tette ugyanezt. Amint Galileo lámpájának a fényét meglátta segédje, a kezében tartott lámpával vissza kellett jeleznie: mivel a köztük lévő utat a fény kevesebb, mint 5 milliszekundum alatt tette meg, ezért nem igazán születtek pontos értékek. Majdnem 200 évvel később a francia Armand Fizeau megalkotta az illusztráción látható szerkezetet: itt a lényeg az volt, hogy a fókuszált fénynyalábot egy forgó fogaskerék fogai közt áteresztett, ahonnan továbbhaladt egy 8 km-re lévő tükörig, onnan visszajött a fogaskeréken keresztül egy másik tükörig, és ezt figyelte meg Fizeau. Azt vette észre, hogyha elég gyorsan megtekeri a fogaskereket, akkor a fény pulzálva jelenik csak meg: vagyis elakad az egyes fogakban visszafelé jövet. Innentől már viszonylag egyszerű volt meghatározni a fény sebességét: lemérte a fogak távolságát, a fény által megtett utat és a fordulatszámot, amiből már elég jónak számító, 314 ezer km/s értéket állapított meg.
