#389 A Manhattan tervben résztvevő tudósok szinte mindegyikét lesokkolták a rádióból érkező jelentések a Hirosimára ledobott első atombombát követő pusztításokról, csak Teller Ede volt lelkes: „Én még ennél is durvábbat csináltam volna!” A fejében már korábban összeállt a hidrogénbomba elméleti modellje, amelynek hatalmas energiája nem maghasadásból (egy nehezebb atommagból lesz több könnyebb), hanem magfúzióból (két kisebb atommagot – esetünkben hidrogént - összebindzsizve hatalmas energiakitöréssel egybekötve létrejön egy nagyobb) jönne létre. Teller munkája során végig a kihívást kereste, az atombomba tökéletesítésében már nem is vett részt, a Nagaszakira ledobott második bombát is teljesen feleslegesnek tartotta, ő már a Szovjetek elleni harcot tervezgette, amihez az egyébként tényleg sokkal durvább hidrogénbomba lett volna a végső fegyver. A főpróbára 1952. november 2-án került sor: egy kies csendes-óceáni zátonyon az első kísérleti hidrogénbombát Teller irányításával felrobbantották, aminek köszönhetően a térség teljes tengerészeti térképét frissíteni kellett a hajók GPS-én, annyira elpárolgott a kísérletnek helyt adó sziget a robbanástól és a több ezer fokosra felhevülő víztől.
