#397 Az előző posztban tárgyalt szifilisz nemcsak a nyelvre, de a divatra is nagy hatással volt: a járvány a XVI. század közepén elszabadult Európában és egyik mellékhatásaként a fertőzötteknek csomókban kezdett hullani a haja. A IX. századtól a hosszú haj egyfajta elbaszott státuszszimbólum volt: azt jelképezte, hogy viselője nem a földeken dolgozik, ahol zavarhatnák a loknik a napon töltött forró órákban. A kopaszodás tehát a presztízs elvesztésével is együtt járt, ennek elfedésére hozták vissza a köztudatba a már az ókorban is használt parókákat, illetve a tetvek ellen is hasznos volt, a rőzsét ugyanis teljesen le kellett nyírni a paróka viseléséhez. Amikor a mélynövésű XIV. Lajos francia királynak 17 évesen elkezdett hullani a haja a szifilisztől, ő is beújított egy púpozott parókára és innentől nem volt megállás: az összes vérfertőző arisztokrata elkezdte másolni a királyt, sajnos a higiéniai szokásaival együtt.
Nagyjából ugyanebből a korszakból származik a fanszőrzet-paróka intézménye is: a szifiliszes prostik ezzel takargatták a betegség miatt megkopaszodott csúnyájukat. A zsidó törvényeknél a cniut rendelkezik a paróka vagy bármilyen más fejfedő viseléséről: a hajat az egyik legérzékibb dolognak tartják, amit csak a faszkalap focinéző férj láthat, ezért a házas zsidó asszonyoknak takargatniuk kell azt - innen ered a „bekötötték a fejét” mondás is, és ezért „hajadonok” a még el nem kelt lányok. A paróka ilyenkor elvileg okés, ha attól kevésbé néznek ki kúrósan, de arról például megoszlanak a vélemények, hogy az élethűre megcsinált, tőmelíres, volumenes darabok betöltik-e ezt a funkciót, amit törvényileg kellene.
Az egyik lelkes Napi Vagányság olvasó kiszúrta, hogy a brooklyni ultra-ortodox zsidó nők körében igenis lehetett parókadivatról beszélni: ott a többség viszonylag érthető módon hardcore republikánus szavazó, ezért az elmúlt években a Sarah Palin-paróka mindent vitt. Mindent értünk:
(első képi illusztráció: Andre Agassi a ’90-es Grand Slam döntőjében, bevallottan parókában)
