#412 Mianmar Ázsia második legelbaszottabb helye és valószínűleg az se segít rajta, hogy Németh Zsolt államtitkár tavaly januárban átadta tapasztalatait a roppantul sikeres magyar rendszerváltásról, és így segítette az ország demokratikus átmenetét. A délkelet-ázsiai ország kudarcaihoz valószínűleg hozzájárul, hogy nagyon utálják a tízes számrendszert viszont odavannak a horoszkópért és a számmisztikáért. 1987-ben rájöttek, hogy a természeti kincsekben amúgy páratlanul gazdag országban (amit akkor még Burmának hívtak) azért megy szarul minden, mert a bankjegyek nem oszthatók a szerencseszámként tekintett kilenccel, ezért bevezették a 45-ös és a 90-es címleteket, az ötveneseket és százasokat pedig kivonták a forgalomból egyik napról a másikra, szóval akinek sikerült összespórolnia valami kis vagyonocskát addig, az nagyon megszívta. Az asztrológusai és mágusai (!) szakértői tanácsadásával 1962-től 1988-ig az országot vezető Ne Win tábornok még az afrikai holdkóros diktátorokhoz képest is furcsa szerzet volt: frissen lemészárolt delfinek vérében szeretett fürdeni, hogy fiatalságát megőrizze, a feng shui miatt meg akarta változtatni a folyók sodrásirányát és a buddhizmust választotta fő ideológiájává ahhoz, hogy országában halomra ölethesse katonáival a lakosságot. Sokat elmond Ne Win uralkodásáról, hogy még arra a példátlan tettre is képes volt, hogy a Napi Vagányságon már oly sokszor tárgyalt, és általunk csak pöcegödörként aposztrofált Bangladest menő helynek állítsa be, ahova érdemes dezertálni a junta túlkapásai elől. Ne Win a tízes mellett a nyolcast sem szerette, azután meg valószínűleg pláne nem, hogy az ellenzék a diákokkal és a rossz PR-t kapó buddhista szerzetesekkel összefogva 1988. augusztus 8-án fellázadtak a rendszer ellen, ami végső soron a tábornok visszavonulását kényszerítette ki úgy, hogy még nála is súlyosabb arcok kerültek hatalomba, akik betűmisztikában is erősek voltak. A Burma szóban a magán- és a mássalhangzók aránya valamilyen elbaszott rendszer alapján alárendeltséget fejezett ki, ezért az új katonai vezetés addig bindzsizett a betűkkel, amíg ki nem jött a Mianmar, amit például az Egyesült Államok a mai napig nem hajlandó elismerni és feszt Burmának hívja az országot – John Rambo is Burmába ment rendet tenni a 2008-as filmben. Az megvan, hogy a hatvanas évek Brazíliájában milyen szervezetten költöztettek át mindent Rióból és nevezték ki Brazíliavárost fővárosnak? A mianmari vezetőknek megvolt: 2005. 11. 11-én 11 órakor 1100 harci járművet, 11 minisztériumot és 11 hadtestet (számmisztika!) felgumipókoztak egy platós Ifára és maguk mögött hagyták a szerintük a tenger felől könnyen támadható egykori fővárosukat és Nepjidába költöztek, amit a világ leggyorsabban fejlődő városává változtattak. Mianmarban az egyik helyi nyelvjárás neve Anal, amit a gyakorlatlanok össze szoktak téveszteni az Anus nyelvvel, pedig azt Indonéziában beszélik. Itt van a legcukibb állat is, amely monszun idején az amúgy mindig éhező lakosságot megmenti az éhhaláltól: a rakoncátlan Elvis tincses, pisze orrú majmok eső idején az orrukba jutó víztől tüsszögni kezdenek, így viszonylag egyszerűen fel tudják kutatni a napok óta csak bogaras rizsen nyammogó szerencsétlenek és el tudják fogyasztani. A fővárosban az egyik ezredes ellen elkövetett motoros merényletet követően (egy házilag eszkábált kézigránátot hajítottak a kávézóban kempelő vezetőre) betiltották a motorozást és a cangázást is, ezzel az információval amúgy lehet csajozni is.
