#433 A kvantummechanika a szuperpozíció által felvetett kérdésekre (lásd előző bejegyzés) egyébként a Schrödinger-egyenlettel válaszol, de azt mi se értjük és sajnos nem is találtunk senkit, aki igen.
A kvantumszámítógépek mindenesetre azon az elven működnek, hogy a bináris, kétállású bitek helyett ú.n. qubitekben tárolják az információkat, amik értéke lehet 0, 1 és ezek szuperpozíciós értékeit felvéve lehet például 25% valószínűséggel az egyik, 75% valószínűséggel a másik állapotban. Ha amúgy sem hiszed el, hogy a pinás képek nullákból és egyesből állnak össze, akkor ez az információ valószínűleg nem tesz sokat hozzá az általános világképedhez, mindenesetre a számítógépek ezen Szecsődi Karijai képesek (már most kaphatóak 128 qubites gépek) arra, hogy olyan számításokat végezzenek el, amik a mai, erősnek tekinthető számítógépekkel annyi időbe telnének, mint maga az Univerzum életkora.
Kvantum-összefonódás: ha két elemi részecske (például foton vagy elektron) egymással kölcsönhatásba lép és azután szétválasztják őket, akkor marad közöttük egy eddig feltérképezetlen kapcsolat és hatni fognak egymásra függetlenül attól, hogy milyen messze vannak egymástól - ha például az egyiknek megváltozik a tulajdonságait leíró differenciafüggvénye, akkor a másiknak ugyanabban a pillanatban ellentétes előjellel ugyan, de szintén megváltozik. Mint a két Lotti. Vagy mint az irodátokban, amikor hallod, hogy jön a főni, akkor felhozol valami Excel-táblázatot és dolgozni kezdesz a pasziánsz helyett, a kollégád meg két szobával arrébb ugyanekkor szabotálja a melóját és felmegy a Facebook-ra megnézi az őt frissen visszajelölt jócsaj korábban hidden fürdőruhás képeit is. A későbbiek folyamán ez a kapcsolat lehet az alapja egy kvantumteleportációs eszköznek vagy a fénynél gyorsabb információátadásnak.
