#490 Aki a fősodrású médiából tájékozódik a világról, abban könnyen az a kép alakulhat ki Iránról, hogy az ország a Közel-Kelet trollföldje: hülye szabályozások, nukleáris feszítés, nyugatellenesség és furcsa papok által működtetett államigazgatás. Pedig a kép ennél sokkal színesebb és ha megismerjük az állam elmúlt 100 évét, akkor egyből megértjük, hogy miért ilyenek.
A XX. század elején a nagyhatalmak a gyengébb országok közigazgatására rátenyerelést és a sameszek helyzetbe hozását még nem a "demokrácia exportálásának” és a „békefolyamatok megindításának” hívták. Az Egyesült Államok Panamát 1903-ban támogatta függetlenségi harcukban, hogy szakadjanak le Kolumbiáról, majd a frissen összecastingolt kormánnyal gyorsan tető alá is hoztak egy kedvező szerződést a Panama-csatorna kiépítésére.
Az I. világháború sem egy kabriózgató nemesember halálakor érzett "mérhetetlen fájdalom és gyász" miatt tört ki, hanem leginkább azért, mert a Föld gyarmatosításából az első körben kevesebbet szakító országok (a Monarchia mellett Németország, Oroszország és az oszmán birodalmat visszaállítani akaró Törökország) újraosztást akartak, leginkább a Balkán rovására.
Perzsiában 1921-ben, a „kommunista veszélyt elhárítandó” segítették hatalomra a britek Reza Pahlavit, aki – hasonlatosan a többi katonatisztből államférfivá vált társához - elnyomással, erőszakkal és a szabadságjogok elnyomásával állt neki országa felvirágoztatásának, ő állította vissza az ország leánykori nevét is Iránra (az árják földje). 1941-ben a túlságosan benácisodott Pahlavit a britek lemondatták és fiát tették meg sahnak (királynak). Az ő uralkodása alatt lett 1951-ben Mohamed Moszadeg miniszterelnök, akinek eltávolításához fűződik a CIA és az MI6 talán legsikeresebb akciója, az Ajax-hadművelet. Moszadeg 1951-ben államosította az Angol-iráni Olajtársaságot, amire az angolok az összes olajipari szakember kivonásával és embargóval válaszoltak - ez 2 év alatt térdre is kényszerítette az országot, viszont félő volt, hogy a szovjetek fogják kihúzni őket a szarból.
Ekkor lépett közbe a két titkosszolgálat a kommunistaveszély kártyát ismét belengetve: Zahedi belügyminiszterrel (az eset utáni miniszterelnökkel) megígértették, hogy bármi is történik 1953. augusztus 19-én, a hadsereg és rendőrség semmiképp sem fog beavatkozni, majd a helyi embereikkel toboroztattak teheráni sportegyesületekből bokszolókat, birkózókat, illetve pár súlyos arcot az éjszakai életből. A hangos és eléggé zabos tömeg elűzte a miniszterelnököt a rezidenciájáról, majd Moszadeget le is mondatták és 3 év börtönre ítélték.
Az új, nyugatbarát miniszterelnök a sah támogatásával visszacsalogatta az angolokat (az Angol-iráni Olajtársaság romjaiból alakult újjá 1954-ben a British Petrol), majd diktatórikus eszközökkel fogott hozzá a rendcsináláshoz, az ország talán legszarabb évtizedeit hozva el.
1979-ben ennek vetett véget a Khomeini ajatollah által vezetett mozgalom, amely a sah helyére Istent emelte és kikiáltották az Iráni Iszlám Köztársaságot. Az Argo-akció című film pont ezt az időszakot dolgozza fel, sajnos arról pont kevés szót ejtve, amikor a teheráni amerikai nagykövetségen ragadt dolgozók iratmegsemmisítőjéből kijött papírfecniket később profi perzsaszőnyeg szövőkkel rekonstruáltatták.
Irán ezek miatt a húzások miatt sokáig mindössze három terrorszervezetet tartott számon, amiből kettő a CIA és az amerikai hadsereg volt. Az esztelen nyugatgyűlöletüket azért néha túltolják: tilos a felzselézett „UFO Zsolti” frizura és a jobb híján Bundesliga-hajnak titulált mullet (elöl sportos, hátul elegáns) is, mondjuk ezekért tényleg nem kár.
Ilyen rőzsékkel tuti bukó a teheráni hakni
Néha átpasszírozódnak a rendszer szűrőjén meglepő dolgok: egy angol (!) rockzenekar (!!) homoszexuális énekese (!!!) által jegyzett dalt a rendszer kifejezetten hallgatásra ajánlott, a Bohemian Rhapsodyban ugyanis a fiatal gyilkos kivégzése előtt Istent hívja arabul (Bismillah!), majd visszanyeri elkárhozott lelkét.
Az iráni terminológiában amúgy a hidegháború éveiben az USA = A Nagy Sátán, Szovjetunió = A Kisebb Sátán (mert ők eleve ateista kommunisták voltak).
Az Egyesült Államok viszont a legtöbbször csak trollkodik Irán rovására: a Batman képregényekben Jokert Irán ENSZ-nagykövetévé választják, az ország egyik fő urándúsító centrifugáját pedig úgy pörgették túl (és ezzel vetették vissza évekkel az iráni atomprogramot) a Stuxnet nevű vírussal 2010-ben, hogy a pusztítás után még teljes hangerőn elkezdték játszani az AC/DC Thunderstruck-ját is.
Izraelt sem kedvelik a ’79-es fordulat óta, viszont a régi barátságuk szép emléke az a Google Earth-ön felfedezett Dávid-csillag, ami az iráni légierő bázisának a tetején éktelenkedett évtizedekig – a bázis tervezői izraeli mérnökök voltak.
A teheráni Forradalmi térre is került zsidó pride, amit elsőre ugyan nehéz meglátni, de utána meg csak azt látja a szem, ennek az eredetét viszont még csak nem is sejti senki, ugyanis ezeket 2008-ban adták át.
Ami miatt viszont kétségtelenül szar hely Irán, az a jórészt a saríán (iszlám jog és erkölcs) alapuló jogrendszerük, ahol tökoké az elítéltek halálra kövezése, illetve a kivégzésre váró nők börtönőrök általi megerőszakolása, hogy "nehogy a Paradicsomba juthassanak". A homoszexualitás szintén halálos bűnnek számít, viszont a nemváltoztató műtétek annyira rendben vannak, hogy azokat még a helyi TB is támogatja.