#497 Fogságba esni egy háborúban nem kunszt, de négyszer már azért értékelhető eredmény. Négy koreainak sikerült. Szerencsétlen srácokat még a japán seregbe sorozták be, ahol már eleve semmi keresnivalójuk nem volt - de legalább volt rá esélyük, hogy valaki beszéli a nyelvüket - ám aztán a nomonhani csatában sikeresen szovjet fogságba estek. A korszak etikettjéhez igazodva gyorsan be is sorozták őket a Vörös Hadseregbe. Innentől már egyenes út vezetett keresztül a szovjet birodalmon egészen a harkovi csatáig, ahol a németektől védték az orosz anyaföldet, míg újra fogságba nem estek és a pufajkát Hugo Bossra (többek közt a Wehrmacht egyenruha is ez a brand volt, amit a közhiedelemmel ellentétben nem tervezett, "csak" gyártott kényszermunkások alkalmazásával a divatház) az orosz IBUSZ-t pedig németre cserélték. Ekkor már nem nagyon volt kivel barchobázni egymáson kívül, csak elképzelni tudjuk milyen kényelmetlen lehet szolgálni egy hadseregben ahol még azt sem tudod elmagyarázni, hogy milyen nyelven beszélsz, de szerencsére minden szinten kilógsz a többiek közül.
Show must go on! - nem álltak le, a német hadigépezet átcsoportosította őket Normandia védelmére ahol aztán amerikai fogságba estek (ekkorra már kezdtek belejönni). Az amerikai katonák napokig nem értettek szót velük, mert bár odáig gyorsan eljutottak, hogy nem teuton kamaszok kerültek a kezükre, de azt pontosan nem tudták, hogy milyen nyelvet is beszélhet a négy tájidegen fiatalember, akik egy német erődöt védtek szemlátomást nem őszintén. Innen az lett volna a szép, hogyha az amerikaik is besorozzák és bevetik őket például Ivo Dzsima-nál, de ők inkább egy angol fogolytáborba szállították a japánnak gondolt szerencsétleneket, ahonnan pár hónap múlva szabadon engedték őket. Egyikük, Yang Kyoungjong további sorsáról lehet csak biztosat tudni: ő 1947-ben letelepedett az Államokban és érthető módon ki sem mozdult nagyon onnan 1992-es haláláig.

Koreában iszonyú nagyot ment a történet, 2011-ben filmet is készítettek belőle: