#509 Ha valaki próbált már angol főzőműsorból egy rántottánál bonyolultabb ételt elkészíteni, az tudja, hogy miért született meg ez a poszt. 1 fontnyi fürjhöz 1/2 uncia bazsalikom, egy pint sörben, 350 Fahrenheiten összefőzve – a birodalmi (vagy angolszász) mértékegységek mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Régi hiedelmünk, hogy az angol csapvízben vagy a helyi, yorkshire puding ízű chemtrailben van valami extra hatóanyag, amitől ezek az emberek olyan furcsák lesznek: zsinóros villanykapcsolók, gyerekpórázok és a kontinentális Európától való állandó különcködésük, aminek nagy része igazából hagyományőrzés, riszpektelés az ókori rómaiknak. A pénzük évszázadokig például a tizenkettes számrendszert követő római birodalmi pénzrendszer szinte egyenes ági folytatása volt. A rómaiaknál egy líra 240 denariust, illetve 20 solidust ért; az angolok fogták az eredetileg súlymértékegység fontjukat (~453 gramm) és úgy alakították ki a pénzrendszerüket, hogy egy font súlyú ezüstből 240 pennyt kellett verni. 12 pennynek feleltettek meg egy shillinget, abból pedig 20 adott ki egy fontot, szóval ha itt befejezik, akkor lehetett volna egy, a Keletinél valutázgatók számára is érthető rendszer. Angolok voltak, tovább bonyolították: 1 penny 4 farthingot ért, 1 florin pedig 2 shillinget, illetve bejött a korona is, ami 5-öt. Ezt már a szigetországban sem tudták sokan követni, megreformálták hát az egészet 1971. február 15-én, amikor is kimondták, hogy el lehet felejteni a tizenkettes számrendszert: 1 font 100 penny és kész. Érdekes, hogy ezután viszont milyen következetesek voltak: a 2008 után nyomott 1, 2, 5, 10, 20 és 50 pennyseket jól elrendezve kis hunyorítással kiadják az angol királyi címert.
Bár Nagy-Britannia a pénzreformmal nagyjából egy időben adaptálta a jórészt decimális alapokon nyugvó SI mértékegységeket IS (mellette azért használják a sajátjukat is), Libéria, Mianmar és az Egyesült Államok azért kitartottak a birodalmi mértékegységek és a törtszámok használata mellett.
Kanadában van a legnagyobb baj, ott a legtöbb helyen birodalmi rendszerben mérnek, amiket metrikusan írnak le: a Mekiben a nagy menühöz 0,989 liter (2 pint) kóla jár. A birodalmi mértékegységek mellett szól, hogy gyerekkorban egyszerűbb megtanulni ezeket a természetes eredetű mérőszámokat, mint a metrikusokat: egy hüvelyk (inch) a nagyjából mindenkinél azonos szélességű hüvelykujjból lett meghatározva (2,54 cm), amit ha 12-vel felszorzunk, akkor megkapjuk a lábat (30,48 cm). Ezt szokták amúgy a standardizálásért rajongó I. Henrik lábméretének is tekinteni, de ez 47-es (európai) cipőméretet és legalább 195 centis magasságot feltételezett volna, ami a XI. században elég ritka volt.
Magyarországon a 13. századtól használtak hüvelyket és lábat is, de utóbbiból voltak problémák, amikor például volt bécsi láb (31.6) és eltérő méretű porosz láb, és tájegységtől függően másban számoltak, szóval nekünk külön jól jött, amikor 1976-ban végre teljesen áttértünk az SI-re. Kis etimológiai érdekesség, hogy a hüvelyk német elnevezése, a col terjedt el az ácsok és a műszaki szakemberek körében; ezért 18 colosak a felnik és a monitorok, és valószínűleg ez a hüvelyesek iránti különös rajongás lehet a magyarázata annak is, hogy a Schönherz koleszban már 1992-ben volt zártláncú pornócsatorna.
Visszatérve az angolokra: valószínűleg hamarabb leszakadtak volna a birodalmi mértékegységekről, ha nem utálták volna annyira a hülye franciákat. Napóleon nem csak a jobb oldali közlekedést vezette be a kontinentális Európában, de a tízes számrendszer használatát is, amit kicsit túltolt: ennek az eredménye volt a hamar népszerűtlenné váló, 100 percre osztott óra.
A decimális rendszerrel és a francia császárral való szembeállásra, valamint a nemzeti identitás kifejezésére az angoloknak tökéletes eszköz volt a pintben mért sör, az ideológia pedig a XXI. századig kitartott: a Metric Martyrs csoportosulás (az övékénél talán csak a a M.I.L.F. {Moro Islamic Liberation Front} terrorszervezet neve rosszabb) célja, hogy az SI elterjedését és a régi egységek kiszorítását megakadályozza. Legismertebb tagjuk egy angol zöldséges, Steve Thoburn aki kilogramm helyett csak fontban volt hajlandó kiírni az articsóka árát és emiatt több eljárás is indult ellene – 3 évvel az ügy kirobbanása után szívrohamban halt meg otthonában, de azért a M.M. saját mártírjának tartja.
A mértékegységek legkomolyabb erőpróbája a NASA 1999-es Mars-szondájának a katasztrófája volt: a magasságmérőben az elmozdulásokat mérő hardveres részt a hivatal mérnökei feszt birodalmiban számolták, a szoftvert fejlesztő alvállalkozó viszont metrikus egységekkel kalkulált, szóval ahelyett, hogy orbitális pályára állt volna bolygó körül, inkább kilométerekkel arrébb behatolt a légkörbe és elégett.
Az angolszász - metrikus rendszerek összeférhetetlenségéről itt találtok még egy szép gyűjtést.