#456 A 2013-as AXE reklámok szerint az űrhajósok viszik az összes jócsajt és pasit, de vajon megéri-e a sztratoszférát emiatt magunk mögött hagyni? Szerintünk nagyon nem. Első veszélyforrásként ott van a kozmikus sugárzás, ami normál esetben olyan nagy energiával érkezik a Napból és az Univerzum többi random részéről, hogy a légkör mokányabb atomjain gellert kapnak és csak elenyésző részük éri el a földet. Bár Neil Armstrongék előtt is lehetett tudni ezekről, de ők voltak az elsők, akik megtapasztalták, hogy milyen érzés az, amikor a vákuumban közel fénysebességgel dzsaló részecskék az ember szemgolyójába csapódnak, majd a közeg hirtelen változása miatt állóra fékeznek és az így felszabaduló energiát egy zöldes villanással vezetik le a retinán – eleinte csak szimplán zavaróak voltak, aztán ahogy egyre jobban az agykéregbe fúródtak furcsa hallucinációkat idéztek elő, innen tudjuk például, hogy az űrnek bacon szaga van. A vákuum sem egy élettel egyszerűen összeegyeztethető közeg: sajnos nem olyan látványosan csinálja ki az embereket, mint például Schwarzenegger karakterét az Emlékmásban, akinek a felfúvódásán csak az instant atmoszférateremtés és az Espumisan gyöngy tudott segíteni. Vákuumban a nagyon alacsony nyomásnak két kellemetlen hatása van: egyrészt külső nyomás hiányában a belső gázok (metán, oxigén, stb.) simán szétrepeszthetik a szerveket, másrészt a folyadékok forráspontja is extrém módon megváltozik ilyenkor, ezért a közvetlen vákuumnak kitett emberi testben a nyál, a szemfolyadék, a sperma és az izmokban lévő víz szinte azonnal forrni kezdenek, majd gőzzé változnak, az érintett szervek pedig megfőnek. Az űrben lévő 3 Kelvines (-270 Celsius fokos) hőmérséklet sem segít ilyenkor kicsit lehűlni, ugyanis közvetítő közeg hiányában (a vákuumban – elméletileg – nincs semmilyen anyag) a test nem tudja leadni a hőjét, szóval akit csak azt tart távol az űrtől, mert fél, hogy egy ilyen baleset során halálra fagy, azt nyugtassuk meg azzal, hogy valószínűleg előbb sül meg a saját testhőjétől. Sok jót nem tudunk elmondani a minden ízében halálos Ausztráliáról, de ott legalább az alvásba nem halnak bele az emberek, ez az űrhajókon nincs így: a horpasztó űrhajósok kilélegzett és a szájuk előtt felhalmozódó szén-dioxidjukba simán belefulladhatnak, ezért az alvásra kijelölt helyeken egy kis ventilátor gondoskodik ennek az eltakarításáról + a szájszag tisztességes szétterítéséről is.
