#15 A paprikák csípősségét, amit a kapszaicin okoz a Scoville-skálával lehet a legegyszerűbben lemérni. Akik egyszer igazán rákapnak a csípős cuccokra, azok az addiktív hatás miatt nehezen jönnek le róluk, magas Scoville értéknél (~100.000) ugyanis beindulnak a test védekező mechanizmusai, felszabadulnak a természetes fájdalomcsillapítóként is funkcionáló endorfinok, amik akár euforikus állapotba is juttathatják a felhasználót. Picit hasonlít az egész hatásmechanizmusa a hullámvasutazáshoz. A csípős paprikák csípőssége amúgy egy egyszerű védekezési mechanizmusa a növényeknek az emlősökkel szemben: a kapszaicin beindítja a hőérzékelő receptorokat és ez fájdalomként sugárzódik az agyba. A madarak receptorait és emésztőszerveit azonban teljesen hidegen hagyják a kapszaicindús magok, ezért a megkajált és arrébb kipotyogtatott magokból újra kihajtó paprikák szívósabbak és csípősebbek lesznek, persze teljesen eredménytelenül a szárnyasokkal szemben. A vándormadaraknak köszönhető az is, hogy egy olyan nem kifejezett paprika-nagyhatalom, mint amilyen Anglia is tudott olyan chilit termelni, amely rövid ideig birtokolta a világ legcsípősebbje címet.
