#177 Ha lerohansz tucatnyi népcsoportot (morva, bajor, frank, sváb, stb.), a nemzőképes, karmazsin alagúttal rendelkező egyedeket megerőszakolod, a kisgyerekeket és a férfiakat pedig kardélre hányod, a házaikat pedig porig égeted azt angolul inváziónak, németül erőszakos betörésnek, olaszul a rettegés korának hívják. Mi magyarok ezt a dicső, hadi sikerekben gazdag kort, amikor a IX. század végén - X. század elején végigzúztuk egész Európát, romantikusan csak Kalandozásokként aposztrofáljuk. 400 évvel később, amikor a tatárok kezdték a kalandozásokat, már nem tűnt olyan rominak a dolog.
2013.07.07.
08:17
Írta: Horváth_Kálmán
Kalandozások, kardélre hányások
5 komment
Címkék: Etimológia
A bejegyzés trackback címe:
https://napivaganysag.blog.hu/api/trackback/id/tr345384565
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sZTOJAKOVICH 2013.07.07. 11:30:52
Figyelj az arányokra barátom...
A tatárok a 3 milliós magyarság kb. felét (1,5 millió embert) kiirtották, a király Ausztriába menekült (ahonnan csak váltságdíjért tudott szabadulni!...), majd Trau szigetre.
Csoda, hogy az ország túlélte a "kalandot".
Ilyen vagy hasonló hatása NEM volt a magyar hadjáratoknak, tehát erős csúsztatás összevetni a kettőt.
Akit érdekel a téma, javaslom áttanulmányozni legalább a wikipediát, mert zongorázni lehet a különbséget:
hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_kalandoz%C3%A1sok
"A bizonytalan, sokszor anarchikus bel- és külpolitikán felülemelkedni kívánó nyugat-európai uralkodók szívesen alkalmazták zsoldosként az Európa-szerte rettegett magyar harcosokat ügyeik rendezésére.
A hadjáratokban a magyar haderőnek csak egy része vett részt. A legfeljebb ötezer lovasból álló magyar sereg célját sokszor több száz – nem ritkán ezernél is több – kilométer megtétele után, sokszor ellenséges területen áthatolva érte el. Ez a tény egyrészt a hadjáratokat irányító magyar vezetők magas szintű hadvezéri képességeit bizonyítja, másrész kétségessé teszi azt, hogy a hadjáratok egyedüli célja a zsákmányszerzés volt.
A korban általában szokás volt a legyőzöttek javait zsákmánynak tekinteni. (Nagy Károly avar hadjárata után szekérszámra vitték az avar kincseket Nyugat-Európába, mégsem találkozunk e hadjárat „zsákmányszerző” minősítésével.)
A magyar hadjáratok jelentős része a nyugat-európai belső háborúk egyik résztvevőjének szövetségében történt.
Nem ritkán, az egyik évben még szövetséges erő, már a következő évben a magyar sereg célpontja (Ez irányban Vajay Szabolcs végzett jelentős kutatásokat)."
A középkor végi és újkori nyugati gyarmatosítást is kolonializmusként ismerik Európa gazdagabb felén, ami hatalmas amerikai, afrikai, ázsiai területek, országok, kultúrák szolgasorba taszításának és kiszipolyozásának eufemizmusa.
Ennyit a kalandozásokról.
A tatárok a 3 milliós magyarság kb. felét (1,5 millió embert) kiirtották, a király Ausztriába menekült (ahonnan csak váltságdíjért tudott szabadulni!...), majd Trau szigetre.
Csoda, hogy az ország túlélte a "kalandot".
Ilyen vagy hasonló hatása NEM volt a magyar hadjáratoknak, tehát erős csúsztatás összevetni a kettőt.
Akit érdekel a téma, javaslom áttanulmányozni legalább a wikipediát, mert zongorázni lehet a különbséget:
hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_kalandoz%C3%A1sok
"A bizonytalan, sokszor anarchikus bel- és külpolitikán felülemelkedni kívánó nyugat-európai uralkodók szívesen alkalmazták zsoldosként az Európa-szerte rettegett magyar harcosokat ügyeik rendezésére.
A hadjáratokban a magyar haderőnek csak egy része vett részt. A legfeljebb ötezer lovasból álló magyar sereg célját sokszor több száz – nem ritkán ezernél is több – kilométer megtétele után, sokszor ellenséges területen áthatolva érte el. Ez a tény egyrészt a hadjáratokat irányító magyar vezetők magas szintű hadvezéri képességeit bizonyítja, másrész kétségessé teszi azt, hogy a hadjáratok egyedüli célja a zsákmányszerzés volt.
A korban általában szokás volt a legyőzöttek javait zsákmánynak tekinteni. (Nagy Károly avar hadjárata után szekérszámra vitték az avar kincseket Nyugat-Európába, mégsem találkozunk e hadjárat „zsákmányszerző” minősítésével.)
A magyar hadjáratok jelentős része a nyugat-európai belső háborúk egyik résztvevőjének szövetségében történt.
Nem ritkán, az egyik évben még szövetséges erő, már a következő évben a magyar sereg célpontja (Ez irányban Vajay Szabolcs végzett jelentős kutatásokat)."
A középkor végi és újkori nyugati gyarmatosítást is kolonializmusként ismerik Európa gazdagabb felén, ami hatalmas amerikai, afrikai, ázsiai területek, országok, kultúrák szolgasorba taszításának és kiszipolyozásának eufemizmusa.
Ennyit a kalandozásokról.
Horváth_Kálmán 2013.07.07. 11:40:25
Nyilván nem összevethető, csak az etimológiája miatt érdekes az összehasonlítás. Az örmények a saját népük ellen 1915-1917 között a törökök által elkövetett pogromot holokausztnak, az amerikaiak ugyanezt "szörnyű eseményeknek", a törökök leginkább "kitelepítésnek" hívták.
sZTOJAKOVICH 2013.07.07. 11:46:08
Ja, most látom, hogy onnan, a Wikipedia szócikkből "vetted" a térképet.
A Creative Commons szerint ilyenkor oda kell írni a szerző nevét vagy álnevét, amin publikálta a művet.
Esetünkben Csanády a szerző.
A Creative Commons szerint ilyenkor oda kell írni a szerző nevét vagy álnevét, amin publikálta a művet.
Esetünkben Csanády a szerző.
sZTOJAKOVICH 2013.07.07. 11:52:00
@Horváth_Kálmán:
Amiről te írsz, az az elnevezések különbözősége, ami persze, hogy nem adja vissza az esemény(ek) nagyságrendjét és jelentőségét.
Én meg arról írok, hogy a tatárjáráshoz képest a magyar (rabló- ÉS zsoldos) hadjáratok, esetenként 5000 lovassal kivitelezve azok tényleg kalandozások voltak a tatárok 100000 fős hadseregeinek nettó népirtásaihoz képest.
Tehát az elnevezés nem annyira romantikus, mint amennyire helytálló... de rengetegen nem használják a "kalandozások" kifejezést, hanem rablóhadjáratokat írnak.
Nincs jelentősége.
Amiről te írsz, az az elnevezések különbözősége, ami persze, hogy nem adja vissza az esemény(ek) nagyságrendjét és jelentőségét.
Én meg arról írok, hogy a tatárjáráshoz képest a magyar (rabló- ÉS zsoldos) hadjáratok, esetenként 5000 lovassal kivitelezve azok tényleg kalandozások voltak a tatárok 100000 fős hadseregeinek nettó népirtásaihoz képest.
Tehát az elnevezés nem annyira romantikus, mint amennyire helytálló... de rengetegen nem használják a "kalandozások" kifejezést, hanem rablóhadjáratokat írnak.
Nincs jelentősége.
misizoli 2013.07.12. 11:39:12
Kálmán, azért szerintem az is vicces, hogy csak egy baráti "tatárjárás" nevet kapott az esemény, és nem valami "gyerekeket belezők tajtékzása" elnevezést.