#319 A homofób metálosok legnagyobb bánatára az egész szubkultúra macsós bőröltözékeit és szegecseit egy homokos énekes elkeseredett hódítási kísérletének köszönhetik. Rob Halford, a Judas Priest énekese egészen a kilencvenes évekig titkolta másságát, bár az mindenképpen megemlítendő, hogy korábban sem írt a „Last Christmas”-hez hasonló alibi heteroszex számokat vagy soviniszta-kúrós vagányságokat, amikre a későbbiek során például a Mötley Crue egy egész életművet épített fel. Szóval a Judas Priest a hetvenes évek vége felé egy felejthetetlen londoni estre készült, Halford pedig 19-re lapot húzva még egy randit is leszervezett a koncert utánra. Míg napközben a többiek a beállással tököltek, addig Halford felkeresett egy meleg és szado-mazo körökben eléggé népszerű sexshopot, hogy kicsit felfrissítse a sárkánymintás szexfecskéit. Odalent aztán megvilágosodott és bevásárolt mindenféle szegecses alkarvédőből, bilincsből, korbácsból, a fotós bőrmellénynél csak egy paraszthajszálnyival jobban kinéző felsőruházatból és egy egész marhanyáj feldolgozásából készült bőrgatya kollekcióból. Halford annyira felizgult a sok bőrtől, hogy nem is bírta ki a liezonig és már a színpadra lépés előtt magára rántotta a legbuzisabb darabokat, hogy a közönség soraiban megbúvó pasiját jól felhúzza. A Judas Priest zenészeinek (akik ekkortájt szintén nem nagyon voltak informálva Rob orientációiról) aztán annyira bejött a frontember szerkója, hogy ők is beruháztak pár izzasztó bőrszerkóba, a rajongóknak pedig az egészből csak annyi jött le, hogy kedvenc zenekaruk, akik eddig tőmelírozott, ecetes baltával kettéválasztott rőzsékkel, trapézgatyákban és batikolt farmeringekben léptek fel, hirtelen motoros macsóvá váltak mindannyian.