#329 Egészen ártatlan, már-már esztétikusba hajló kifejezések határsértését óhajtanánk leleplezni, a perfümgyártásra támaszkodva. A finom franciát idéző rúzs kifejezés mögött néhány termékben a csillogó hatást a "gyöngyesszencia" kölcsönzi, de lófaszt gyöngyből van, hering pikkelyekről kaparják le. A pézsma, amely hangrendileg valamilyen drága bunda, vagy nehezen hozzáférhető balzsam neve lehetne, a szarvasok fasza és seggcsücsöre környékén begyűjthető prosztataváladék.
A hódok seggében lévő bűzmirigy és a hugyuk keveréke remek területmegjelölő eszköz számukra, így hát miért ne tennénk mi is cseresznye vagy vanília aromába, fagyiba, parfümbe. Teszünk is. Ezt nem úgy intézik, hogy engedik kánikulában biciklizni a hódot sokáig műszálas gatyában, hanem megölik a kurva anyjába. A Castoreum néven újracsomagolt anyag sárgás-narancsos-barnás, mert ahogy Pataky Attila, ő sem felejti el honnan jött, csak nem Miskolcról, hanem a hód zrityójából.
Végül, az ámbráscet nem ábrás, szóval nem mutogat PowerPoint preziket, meg nem is ábrándozik édesen könyökölve muskátlis ablakokban, az ámbra a cetnek a hányása, ami azért nem kell neki, mert igazából a lenyelt puhatestűek szarták bele ijedtükben. Egy cetből 4-500 gramm nyerhető a szakirodalom szerint, nem merték leírni, hogy FÉL KILÓ kibaszott hányást szednek ki belőle, de legalább nem kell érte megölni. Vagy a Bahamák partjainál, ahol a legtöbb van, egyszerűen begyűjtik a partra sodródott rókákat. Na ez egy büdös szürke anyag, de mire megkeményedik, mint a focista csulája, addigra a tenger kellemes illatúvá teszi, és parfümökben illatmegkötőként alkalmazzák. Akkor irány a sulibuli, a tesiöltözők, vagy a Bahamák!
