#381 1917 karácsonya előtt pár nappal a britek összegyűltek az ottománok által megszállt Jeruzsálem alatt és arra jutottak, hogy bár jó ötletnek tűnt, hogy szenteste a városban fognak betlehemezni, de a védelmet annyira erősnek saccolták, hogy inkább lemondtak erről. Egy Meinertzhagen nevű tiszt hallotta, hogy a városban kempelő török egységek elég nyűgösek a dohány hiányától, ezért szokatlan hadicselt talált ki: lebombázta őket több kartonnyi ópiumos cigivel. A hatás minden várakozást felülmúlt: a védelmi feladatokat ellátó törökök a bakáktól kezdve a felső vezetésig annyira be voltak állva, hogy a britek szinte akadálytalanul vonulhattak be a városba.
A másik történet főszereplői (ezen az oldalon nem egyedülálló módon) a testnedvek: Ypresnél a második felvonásra készülődtek a brit, a francia és a német erők, utóbbiak pedig a klórgáz bevetésével próbálkoztak megint. Az első alkalommal nem jártak sikerrel: a keleti fronton befagyott a gáz a palackokba, mielőtt kiengedhették volna, itt viszont az első 10 percben több ezer antant-katona és a helyükre gyorsan beszaladó, kitüntetésekre hajtó túlbuzgó német halt meg szörnyű kínok között. A klór a szem-, a szájüreg és az orrüreg nyálkahártyáin kicsapódva ugyanis sósavoldatot képzett, ami picit jobban mart, mint a WU2. Egy kanadai tiszt, amikor látta, hogy mi történik a szövetséges katonákkal a zöld színű gázzal érintkezve meglepő parancsot adott katonáinak: hugyozzák tele a pólójukat, majd tekerjék az arcukra azt. A vizeletben van ugyanis egy karbamid nevű szerves vegyület, aminek van egy olyan érdekes tulajdonsága, hogy híg savakkal vagy lúgokkal kötést alakít, majd az emberi szervezetre kevésbé veszélyes ammóniára, szén-dioxidra és vízre esik szét. A terv működött és ez adta az ötletet ahhoz, hogy a későbbi klórgáz-támadások idején ammónia alapú ellengázzal védekezzenek. Terrance & Phillip vonzódása a testnedvekhez így már reméljük érthető.
