#407 Vagányságok a mopszokról. Rövid végtagjai, kidülledő szemei és nehéz légzése miatt sokan azt gondolják, hogy a kutya a túltenyésztés vagy Walter Matthau és egy kapós masztiff szentségtelen nászának az eredménye, de némileg ezeknek (és az evolúció törekvéseinek is) ellent mond, hogy az egyik legrégebbi kutyafajta: legalább 2.000 éves. Értékét felmenőin túl jelentősen befolyásolják ráncai is: ha az orra feletti gyűrődések kiadják a kínai írásmód szerinti „herceg” szót, az olyan mint az autóskártyában a mindent vivő Lola-T.
Versenyeken farkának (már a mopsznak) a kunkorodása fontos értékelési szempont: az egyenes farok kizáró fajtajelleg(telenség), egy csavarodás a normális, ha pedig olyan, mint egy briós már garantált a dobogós helyezés. Amúgy a görbefarkú mopsz ha szomorú, akkor kiegyenesíti a farkát, ebben kicsit emlékeztet a kamaszfiúkra. Ráncainak köszönhető az is, hogy az ide beszorult kosz miatt a kutyusok fejének néha elég punnyadt szaga tud lenni, ezt megelőzendő kisfejű fogkefével vagy ronggyal ki kell dzsuvázni az árkokat hetente.
Hűsége és emberszeretete legendás: a XVIII. században egy katolikus szabadkőműves nőtársaság ezek miatt a tulajdonságai miatt nevezte el magát a Mopsz rendjének, ahol a novíciusoknak nyakörvet kellett viselniük és egy porcelánkutya seggét csókolgatniuk. Napoleon legnagyobb vereségeit egy Fortune nevű mopsztól szenvedte el: amikor a hitvesi ágyába nem akarta beengedni a horkoló, asztmásan lihegő kutyát, akkor a csaja kitiltotta őt is a hálószobából, sőt, egyszer még a bokájára is rácsibészelt a kutyus. I. Vilmos orániai herceg konkrétan mopszának köszönheti életét: a spanyolok elleni hadjárata során az orgyilkosok már a szobájában jártak, amikor a kutyus alvó gazdája arcára ugrott, hogy figyelmeztesse a veszélyre.
