#414 A kínai lágyhéjú teknős egyaránt képes vizeletét kloákáján és száján keresztül üríteni, de a szájvíz jellegű hatás miatt inkább az utóbbit részesíti előnyben. A szájában található kitüremkedéseknek köszönhetően képes a víz alatt is lélegezni, és ezzel a multifunkcionális szervvel a vízben nagy mennyiségű nyállal együtt kipréselni magából vizeletét is, ami miatt ki van tiltva a legtöbb budapesti sportuszodából. Az evolúciós okosság a dolog mögött az, hogy a sós vizekben élő állatnak rengeteg vizet kellene innia ahhoz, hogy tisztességesen átöblíthesse veséjét és kimossa a szervezetében lerakódott karbamidot (nitrogénalapú végtermék), ez viszont rengeteg só bevitelével járna, amitől szintén nem egyszerű megszabadulni, szóval inkább a száján át ürít.
Emésztőrendszerük fejletlensége miatt a szárazföldi ászkarákok gyorsan, még melegen elfogyasztják saját ürüléküket, ugyanis ily módon újrahasznosuló bélflórájuk jelentős része abban található. A legyek is csak a már félig vagy teljesen megemésztett kaját tudják elfogyasztani, emiatt zabálják két pofára a szart, aztán ebéd után még egy jót sziesztáznak az elől hagyott süteményestálban. A kiskorú pandák és koalák anyjuk ürülékére vannak teljesen ráállva, ugyanis bélrendszerük születésükkor teljesen steril és így tudják csak bevinni az emésztéshez szükséges baktériumokat. A majmok számára a lószar az isteni csemege (tele van sóval), a macska- és kutyamamák pedig valószínűleg azért szokták néha megenni csemetéik székletét, hogy eltüntessék az esetleges ragadozókat odavonzó szagokat.
