#454 Az évszakok kialakulását és ciklikus változását a közkeletű vélekedéssel szemben nem a Föld Naptól való távolsága határozza meg - annyira nem, hogy januárban vagyunk a legközelebb a Naphoz, júliusban pedig a legtávolabb. Az igazi ok az eggyel ezelőtt említett, 23,5 fokos tengelyferdesége (függőlegestől való eltérése) a Földnek. Az enyhén elnyújtott körpályáján, amit a Nap körül tesz meg 365 nap és 6 óra alatt (igazából inkább spirális pálya, mivel a csillagunk is folyamatos mozgást végez a galaxison belül) a tengelyferdeség miatt a napsugarak beesési szöge folyamatosan változik: az északi féltekén a téli napfordulótól (december 21. vagy 22., amikor a legrövidebb a nappal és leghosszabb az éjszaka) kezdve a Nap elkezd délről lassan északi irányba felkúszni, a napéjegyenlőség (március 20. vagy 21.) idejére pont az Egyenlítő fölé ér és 90 fokos beesési szögben süti végig, majd a nyári napforduló idején (június 21. vagy 22.) egészen a Ráktérítőig feldzsal és utána onnan ereszkedik vissza a Baktérítőig. Szintén ennek a tengelyferdülésnek köszönhető az Északi- és a Déli-sarkokon fél-fél évig tartó nappali világosság is, ami nem igazán kedvez a rozmárzsírtól fénylő arcú, „félhomályban elmegy”-típusú eszkimó csajoknak a kormány által szervezett szabadtéri párválasztó bulikon.
