Ajánlott hallgatnivaló a poszthoz:
#467 Kőbánya a legvagányabb budapesti kerület, ezt már Bill kapitány is megmondta. Csak itt történhetett meg, hogy lakóházak és garázsok által körbefogottan létesítettek egy vadasparkot őrülten barcogó dámvadakkal, vaddisznókkal és a koncepciónak némileg ellentmondva vadászlessel is. 2010-ben aztán a sokadik szurikáta szatír és palota pincsik sérelmére elkövetett gnú nemi erőszakot követően az önkormányzat felszámolta a már messziről is jó büdös parkot és a helyére szabadtéri gyúróeszközöket ültettek. Nem tudjuk, hogy van-e összefüggés, de ezzel egy időben az egyik közeli steak-étterem menüjében megjelentek a vadhúsok.
A XIX. században még itt volt a pesti szőlőültetvények nagy része, a mára teljesen beépített Ó- illetve Újhegyen, a Kőbánya címerében látható torony is ennek az időszaknak állít emléket: az Óhegy tetejére állított, még ma is látogatható Csősztoronyból figyelték a szőlőfürtöket dézsmáló tolvajokat.
A reformkor idején a nagy, mainstream sörgyárak a Duna mentén húzták fel üzemeiket, hogy a már akkor is megkérdőjelezhető tisztaságú folyóvízből készítsenek szeszt. Meanwhile in Kőbánya inkább a fasza, helyi talajvízből főztek és az elkészült söröket az egész kerületet behálózó, állandó hőmérsékletű sziklapincékben erjesztették és tárolták. Ezeknek a sziklalabirintusoknak a kivésését a XIII. században kezdték, a kerület beszédes neve is innen jön: a kőbányászat során kitermelt kiváló minőségű mészkövet egyszerűen lehetett fejteni és viszonylag tartós volt, csak szállításkor volt strapás, hogy szeles időben a kövekről lefújt és lerakódott fehér por jelezte az építőanyag útját – a kőbányai Fehér út, amelyen a legnagyobb ilyen irányú forgalom bonyolódott is innen kapta a nevét (a Mázsa tér pedig az ott lévő sertéstelepről, a Szállás utca pedig a villámgyorsan felhúzott, kereskedők elszállásolására szolgáló kényszerlakásokról). Ami ma Pest és Buda arculatát meghatározza, az jórészt ezekből a föld alatti kőbányákból került ki: a Lánchidat, a Halászbástyát, a Citadellát, de még az Andrássy úti villákat is innen legózgatták össze. A XX. század elejére szinte teljesen kifejtették ezeket a bányákat, az eszetlen kitermelés nyomán pedig egy 33 km hosszú, majdnem 200.000 négyzetméter alapterületű labirintus maradt. A felszínről is viszonylag egyszerűen meg lehet állapítani, hogy hol vannak a legnagyobb tárnák: ezek fölé viszonylag könnyen belátható statikai okokból nem akartak 11 emeletes paneleket felhúzni fehérjeporoktól duzzadó gyúrós kőbányaiakkal, szóval itt inkább parkosítottak – a pesti oldalon nem véletlenül található Kőbányán a legnagyobb egybefüggő zöldterület.
