#471 Még mindig sokan hiszik, hogy nem járt ember a Holdon, csak egy jól megkomponált összeesküvés eredménye az első leszállás után mai napig ott heverő tükör, melyet a Földről lézerrel (vagánykodás!) meglőve a Föld-Hold távolság közel milliméter pontossággal meghatározható. Meg az a pár fekete-fehér és néhány színes videoklip, amin szkafanderes színészek ugrálnak felgumipókozva egy arizonai stúdió mennyezetére.
Igaz, azt is hiszik páran, hogy Pataky UFO Attila viszont járt a Marson IS. Mi úgy gondoljuk, a két csoportnak van közös halmaza, valamint a holdra szállás megtörtént, sőt a XX. század egyik legnagyobb vagánysága volt, ahogy Eddie Izzard találóan megfogalmazta: „Amikor leszálltunk a Holdra, akkor kellett volna Istennek megjelennie és lepacsiznia az asztronautákkal. Teremtesz ilyen furcsa lényeket, leteszed őket a kékre, majd ők önerőből eljutnak a szürkére –ezután tényleg lazíthatsz és mondhatod, hogy ez fasza volt!”
Külön szeretnénk egy óriás bigup-ot küldeni a Holdra szálló küldetések harmadik tagjainak is, akik végigcsinálták ugyanazt a kiképzést, mint a másik két társuk, noha tudták, ők soha nem fognak a Holdra lépni, hiszen az ő feladatuk a felszínen épp michaeljacksonozó kollégákat bevárni a Hold körül keringve.
Habár minden szempontból egyenlő volt a legénység három tagja - mind megkapták az egyen sportkocsit, fizetést, kajajegyet, lakhatásit, félárút - mégsem mindegy utólag, hogy az ember Neil Armstrongként vagy Michael Collinsként szerepel a TIME címlapján.
A holdkomp a valaha épült legkevésbé áramvonalas űrhajó, de ez nem is volt cél, hiszen csak légüres térben használatra tervezték. A tervezése során folyamatos súlyproblémával küzdöttek - egyébként ez az apollo program egyetlen pontja amely hasonlóságot mutat VV/NAGYŐ Anikóval. A program idején 1 kg súlynak a Holdra juttatása nagyjából 60 000 dollárba került, és ez akkoriban volt, amikor 60 000 dollár sok pénznek számított. A holdkomp ablakainak - az egész verda arányaiban legnehezebb részeinek – tömegét például úgy csökkentették, hogy mindenféle klasszikus kör/négyzet/rózsaablak helyett egy csúcsára állított és kifelé döntött háromszöget választottak. (Ez sajnos nem opció Anikónak.) Ezen ugyan ülve nem lehetett jól kilátni, de így legalább a két fotelt is kidobhatták, ami amúgy sem volt túl indokolt a maximum 1/6 gravitációban. Így lett végül egy kétszemélyes, irányítható állószolárium/zuhanykabin a holdkomp, melyből az első kiszállás jogát - s vele együtt a hosszú időre világ legnagyobb kúrósságának tulajdonosát - a pletykákkal ellentétben Armstrong nem korábbi kimagasló eredményeinek köszönhette, hanem hogy ő volt a parancsnoki poszton, ahonnan egyszerűbb volt kiszállni. (Az más kérdés, hogy a parancsnoki posztra többek közt korábbi kimagasló eredményei miatt került.)
A holdkomp egyébként egy határidő miatt kapkodva összeorigamizott alufólia doboz volt, melynek falai néhol vékonyabbak voltak egy papírlapnál, de ha valakinek kevés izgalom lett volna így lavírozni a kikúrt gyorsan csapató mikrometeoritok közt, annak maradt még adrenalinszörp, az üzemanyag, illetve annak mennyisége: a mérnökök olyan ügyesen számolták ki a dzsúzt, hogy a leszállás pillanatában már csak 25 másodpercre elég power volt. Bár a parkolóhely-keresés elsőre olyan egyszerűnek tűnik a Holdon, mint a "Nemzeti Táncválasztó Párválasztó" alkalmával a hajdúnánási művház előtt, mégsem olyan, mert előre pontosan kijelölt helyre kellett letenni a gépet. Nagy szerencse, hogy a visszaútra egy másik hajtóművet - és annak üzemanyagát használták - de hogy itt se legyen alacsony a pulzus, ez egy egyszer használatos rakéta volt, amit jellegéből adódóan nem lehetett előtte kipróbálni. Kicsit olyan, mint egy vakrandi. De csak kicsit.
Le a kalappal a srácok előtt, hogy mindezek tudatában beadták ezt az egész Holdra szállás ügyet. Hardcore jackass.