#510 Erdélyi Zsolt dumája volt, hogy 33-ban Poncius Pilátus a történelem legeredményesebb outdoor kampányát indította el, ami még 2000 évvel később is működik – igaz a hirdetői akarattal pont ellentétes üzenettel.
Az iszlám vallásnak is volt pár sikeres kampánya, például amikor Szaladin szultán 1187-ben meghódította Jeruzsálemet vagy az afrikai dzsihádisták teret nyertek a XIX. században. A szimbólumokkal kapcsolatban mindenképpen a muzulmánok mellett szól, hogy ők azért soha nem mentek annyira messzire, mint az őskeresztények, hogy kínzó-/kivégzőeszközt válasszanak maguknak vallási jelképnek, de azért a csillag-félhold logónak való kisajátítása sem volt túl elegáns. Ezt eredetileg a moábiták használták még I.E. 11.000 körül, de rajtuk kívül még egy tucatnyi, az iszlám vallással nehezen hírbe hozható nép és uralkodó (például I. Constantinus római császár is) is látott benne fantáziát. Az Oszmán Birodalom volt talán a legeredményesebb márkakövete az iszlámnak, szóval amikor már nagyon kellemetlenné vált, hogy nincs a kereszthez vagy a Dávid-csillaghoz hasonló letisztult, könnyen értelmezhető szimbóluma a mohamedánoknak, akkor a 14. században összemosták a saját birodalmi jelképüket a valláséval – ez azért is volt különösen szerencsés választás, mert a Korán külön megemlíti, hogy a Napot (ami eleve egy csillag) és a Holdat nem ér imádni. Az Oszmán Birodalom befolyása alá került országok, területek aztán meg is kapták a maguk csillagját és félholdját címerükbe vagy a zászlójukba, ebből pedig a mai napig vannak félreértések, ugyanis a Keleti Magyar Királyság (1529-1570), Tunézia vagy Líbia nem elsősorban az iszlám, hanem a török elnyomás miatt hordozta a szimbólumokat.
Nem csak a szimbólum hiánya és ellentmondásossága nehezítette meg az iszlám vallás elterjedését, hanem a tiltólistája is. A X. században a Kijevi Nagyfejedelemség például azért nem lépett az iszlám útjára, mert I. Vlagyimir nagyfejedelem túl nagy lemondásnak érezte volna a disznóhúsról és az alkoholról való lejövetelt, szóval inkább az e tekintetben megengedőbb kereszténységet választotta népének, és még az alámerítése napján iszonyatosan bebaszott.
Napóleon az egyiptomi csata előtt komolyan fontolóra vette, hogy seregével együtt áttér az iszlámra, de amikor kiderült, hogy ez a szesz elhagyásával járna a katonák lázadásától tartva inkább elnapolta a dolgot.
Az iszlám mecsetek belülről sokkal letisztultabbak, mint a templomok, kívülről pedig csak a minaretekkel (hosszúkás vékony tornyok, ahonnan a vallás Family Frostosai, a müezzinek kiabálják az imára hívó szövegüket) van cigánykodás: több minaret = raj. Az isztambuliak Kék Mecsetét emiatt kutyázták a mekkaiak, mert teljesen szabálytalan módon ugyanannyi (hat) tornyuk volt, mint a muszlimok fő zarándokhelyének, aztán ahelyett, hogy a törökök egyet visszabontottak volna, inkább adtak pénzt, hogy csináljanak egy hetediket a Szent mecsethez – ezt aztán túl is tolták, most 9 van Mekkában, Medinában pedig, a Prófétai mecsetnél 10. Az előbbit persze mi is csak az internetvilághálón olvastuk, mert Mekkába csak iszlám vallásúak léphetnek be. Ez a Szent mecset 1979-es ostromakor okozott is gondokat, aztán a szaúdi kormányzat által felkért francia kommandósokat inkább gyorsan áttérítették az iszlámra, hogy odabent halomra ölhessék a terroristákat - embervérrel összefröcsizni a Kába-követ ezek szerint jobb, mint hitetlenül kempelni és seggeket nézni a városban.
Az iszlám hitre áttérés sokaknak azért valós, jól kihasználható előnyökkel is járt: az 1940-es években több, a faji szegregációba belefáradt fekete jazz zenész (például Rudy Powell és Kenny Clark) is áttért, és a nevük arabra változtatásával egyből ki is fehérítették magukat (azonosító papírjaikra a „rassz” rovathoz a fehér került). Indiában az érinthetetlenek (jellemzően buditisztításra predesztinált szerencsétlenek, akiket annyira lenéztek, hogy külön köpőcsészét is kellett maguknál hordaniuk, hogy ne csulázzák össze a földet) kasztjából a muzulmán vallásra való áttérés sokkal elegánsabb kilépő volt a proliságból, mint mondjuk egy korpulens filmproducerrel kötött házasság.
