#480 Létezik egy sport. Képzeljük el a Különben dühbe jövünknek azt a jelenetét, amikor vitatkoznak, hogy miben döntsék el a homokfutó járgány sorsát, és mindenki azt javasolja, amiben ő a jobb. Vagy mondjuk Gazdálkodj okosanozunk, de javasoljuk, hogy a szerencsekártyák helyett inkább bukfencezésre járjon plusz pénz, mert arra a héten kaptunk ötöst. Vagy amikor kártyázáskor egy 8 éves felkiált, hogy mégse a treff legyen az adu(t), hanem a káró, mert neki abból van sok. Hát hogyne!

Szerencsére a világban vannak távolságok, és egyelőre ezt kell áthidalni ahhoz, hogy közelebbi kapcsolatba keveredjünk a Kabaddi nevű sporttal. Ennek szemlátomást előnye, hogy nem 50 kilós férfiak kegyelemjátéka, és nem úgy néz ki, mintha óvodások a kezükkel malmot utánozva összeverekednének a dömperen. Egészen katonás urak vesznek részt benne.

Mindeközben valami olyasmi történik, hogy venni kell egy nagy levegőt, át kell szaladni vele az ellenfél térfelére, ott meg kell érinteni az ellenfél játékosát a vonalon kívül, vagy szakítani a sorfalukból, majd a maradék levegőt jól beosztva visszaszaladni a saját térfélre. Nem elég persze csak megígérni, hogy tényleg becsszó nem veszel levegőt, hanem a játékos azt mormolja a bíró számára hallhatóan, hogy "kabaddi, kabaddi, kabaddi", hogy biztosan ne vegyen levegőt. Illetve Bangladesben hututu-hututut, a Maldív-szigeteken baibalaa-baibalát, Ándhra Pradésban chedugugu-chedugugut, Mahárástrában hututu-hututut, Gyömrőn pedig sihuhu-sabadibadappot. Aki ezt most meg tudta jegyezni, év végén ötöst kap, vendégmérkőzéseken el sem tudom képzelni a vitát, amikor valaki szóvá teszi, hogy nem chedugu-hututut mondott a másik, hanem baibalaa-kabaddit.

Ez az eredménye annak, ha egy csapat fiatal talál egy focipályát, de nincs wifi, hogy megnézzék, mire való, vagy Pistike anyukája nem dobta le a labdát, és kreatívnak kell lenni.

Mintha az amerikai focit, sőt, akár a rugbyt keverték volna össze azzal, amikor 3/C-sek nem tudtak megegyezni, hogy a 15 perces nagyszünetben (A) adj király katonát játsszanak, (B) kelj fel jancsit, (C) fogócskát, (D) kidobóst vagy (E) csak stopperezzék a Tibike CASIO-jával, hogy ki bírja ki tovább egy levegővel, és megdöntsék Titusz rekordját a 4/A-ból. Persze nem lehetünk gyerekesek, ezért valami felnőttes "öltözői buziskodással" kell egybekötni, félmeztelenül, hátha lehet kicsit egymáson csúszkálni. Mint amikor néhány, embertársait homoerotikusan is vonzónak tartó úriember párezer éve kitalálta, hogy mi lenne, ha a meztelen ölelkezés és az első díj elhódítása érdekében időnkénti meglepetéses seggbeujjazás egy egész lelátónyi ember előtt történne. De azért mégse legyünk ennyire direktek, tegyünk mellé gerelyhajítást, diszkoszvetést, távolugrást, hátha akkor nem tűnik fel nekik. És szerintem valahogy így lett az ókori erotika-kiállításból birkózás, végül a jóval ünnepélyesebb kereteket öltő olimpia. Ami nem baj, nagyon sok történelmi esemény indult abból, hogy valakik csak szexelni szerettek volna a katonatársaik előtt, és közben feltartott karral szőlőt enni, időnként hányni egyet. Az vesse rájuk az első követ, aki nem szívott még fel egy csík kokót, vagy nem vett részt gruppenszexben, ahogy hazánk nagy női gondolkodója mondta a 2000-es években.

Azonban az ókorban mindezt nem egy levegőre csinálták. Mert kezdők. Mert nem voltak elég felvilágosultak hozzá, és nem jártak a 3/C-be. És még így is a Kabaddi a mi szemünkkel mért férfiasság ázsiai megfelelője, és ellene megy az ezzel szemben tényleg totálisan érthetetlen Mallakhambnak, vagy a borzasztóan kínos indiai-pakisztáni őrségváltásnak. Az alábbiakból mindenki válassza ki a szívéhez közelebb állót, és gyönyörködjön a változatosságban.

Kabaddi:

Mallakhamb:

Őrségváltás: