#482 Az Ámokfutók nevű magyar popzene-történeti legendának Kozsó valóságshow-karrierjén kívül is nagyon sokat köszönhet a magyar nép, pontosabban az, hogy az "ámok", mint egyetlen indonéz jövevényszavunk valamivel jobban szem előtt maradt. A szó a maláj/indonéz szigetvilágból jön, egy azzal, amit már mindenki legalább egyszer átélt, aki használt már betárcsázós internetet: dühből elkövetett, tárgyakat szétzúzni akarás, esetekben ezt meg is tevés.
A szélhámosság is egy gyönyörű szó, azokat a fiatal lovakat hívták így, akik koruknál fogva csak a gyeplő szélén kaptak helyet, ezzel is megúszván a kőkemény erőfeszítést, amivel a hájas valagú földesurat el kellett vonszolni a parasztházba az első éjszaka jogának beteljesítéséhez.
Semmire sem vitte volna társadalmunk a léhűtők nélkül, akik nemes funkciója: a sörgyártás során felforrósított sörlevet kellett unott kavargatással lehűteni, lehetőleg sokáig.
Ha valamit zanzásítunk, a shuar indián törzsek (Nyugat-Amazonas, elsősorban a mai Ecuador-Peru) "gotta catch'em all!" szokásairól emlékezünk meg. Egyúttal ez a legrégebbi dél-amerikai jövevényszavunk. A zanza, vagy hagyományosan "tzantza" az ellenséges törzs legyilkolt tagjainak levágott feje, amit módszeresen lezsugorítottak, mumifikáltak és kis rugós talpacskával kalaptartóra szerelték bólogatni amikor leugrottak a Balatonra.
A fába szorult féreg az nem egy hízásra különösen hajlamos faszút jelöl, hanem a facsapdába szorult, üvöltő sakált, aminek a népies neve toportyánféreg.
Több forrás utal rá, hogy a lófasz a seggedbe (nyelvünk egyik legelemibb kifejezése a szeretet ellenkezőjének kifejezésére) a 16. századi "Lofat a seggedbe!" magyarosított verziója. A lofat egy törökországból exportált kínzóeszköz, gyakorlatilag egy hosszúkás gúla, amire a nem kívánatos személyt a megaláztatáshoz legalkalmasabb testnyílásával általában ráültették. A spanyol sikertermék, a Júdásszék KGST verziója. Halált csak ritkán okozott, ellenben szorulás esetén nagyon jól tudott jönni.
