#507 A Guns N’ Rosesnek 15 év kellett, hogy összedobják a megkérdőjelezhetően jó Chinese Democracy albumukat, de aki már látott ilyen csocsóval, billiárdasztallal és szittyópulttal felszerelt stúdiót, az nem csodálkozik ezen (biztos ingyen lehetett telefonálni is). Ezt csak a távlatok miatt írtam; az emberiségnek (már ha a natúfoktól számoljuk az emberi civilizációt) kb. 14.000 év kellett, hogy egy levegőnél nehezebb, motorral hajtható és irányítható repülővel elszakítsa az embert a talajtól (Wright-fivérek, 1903.), viszont ehhez képest már csak 58 évre volt szükség, hogy Jurij Gagarin 1961-ben, a Vosztok-1 fedélzetén kijusson az űrbe.
Pedig az űrrepülés sokkal több nehézséggel állította szembe a mérnököket: az egyik legkomolyabb kihívás az volt, hogy lehet egy több tonnás testet az első kozmikus sebességre (kb. 8 km/s) felgyorsítani, hogy az Földkörüli pályára tudjon állni.
1957-ben, a szovjet űrkutatástól eléggé elmaradt Egyesült Államokban volt erre egy ígéretes kísérlet: a Pascal-B nukleáris tesztkísérlet során 150 méter mélyre temettek egy nukleáris bombát, amit csak egy egytonnás páncéllemezzel lezárt vájat kötött össze a felszínnel. A robbanás elképesztően durva volt: a bomba környezetében 300 méteres mélységig elpárologtatott MINDENT, a keletkező gázok pedig olyan erővel lőtték ki a súlyos acéldugót, hogy az a 42 km/s-es (151.200 km/h) sebességével elérte a harmadik kozmikus sebességet is. A dugót sosem találták meg, ami jelentheti persze azt is, hogy egyszerűen megsemmisült, de néha szoktak rá az „első, ember által készített eszköz, amely elhagyta a Naprendszert” titulussal hivatkozni.
Az Atlantis űrsikló indítása a Kennedy Űrközpontból
Az első kozmikus (vagy szökési) sebesség elérést megkönnyíti, ha az Egyenlítőhöz minél közelebb történik az űrhajó felbocsátása, mert ott a legnagyobb a bolygó forgási sebessége, kb. 450 m/s, ami kb. 5%-os könnyítés; a Kennedy Űrközpontot is jórészt ezért, illetve az óceán közelsége miatt helyezték az Egyesült Államok egyik legdélebbi pontjához.
A másik dolog, ami a sebesség elérését segítheti, az a súlycsökkentés: Armstrongék idején egy kilónyi anyag a Holdig való eljuttatása hozzávetőlegesen 50.000 dollárba került – a legenda szerint Buzz Aldrin az Apollo küldetés előtti kábelezése után bizalmasan azt mondta, hogy „ezzel spóroltam legalább 70.000 dollárt az adófizetőknek.”
A Deimoson (ahol egyébként a Doom is játszódik), a Mars és az egész Naprendszer legkisebb holdján a szökési sebesség mindössze 5,2 m/s, tehát egy nekifutásból elrugaszkodás ott már felér egy rakétaindítással.
Aki figyelmesen nézte az Interstellar című filmet, annak feltűnhetett, hogy a földi gravitáció 130%-val rendelkező vízbolygóra (amire először szállnak le az új galaxisban) a szökési sebesség elérését biztosító hordozórakéták nélkül landoltak, ami eleve lehetetlenné tette, hogy onnan valaha is elrepüljenek, hiszen önerőből az az ékekből összetákolt kis gép képtelen lett volna elérni a földiénél szükségszerűen komolyabb kozmikus sebességet.
Sir Arthur C. Clarke-ot nemcsak azért szeretjük, mert kiváló sci-fi író volt és két Napi Vagányság szerzőnél is jobban bolondult az ízléstelen hawaii/acapulco ingekért, hanem mert jövőbelátó mérnökként az első műholdak fellövése előtt 10 évvel ő vázolta fel a geostacionárius pálya fogalmát: ez egy olyan Föld körüli pálya (35.786 km magasan) az Egyenlítő síkjában, ahol a földi gravitáció és a szatelliteket magasra repítő centrifugális erő kiegyenlíti egymást. Amik itt állnak pályára, azok már nem zuhannak vissza a Földre, viszont nem is hagyják véglegesen maguk mögött a bolygót.Keringési idejük is pont megegyezik a földiével, tehát a Földről felnézve mindig ugyanott lehet látni ezeket a műholdakat; ehhez mondjuk az is kell, hogy az 1674 km/h órás sebességgel forgó bolygó felett a geostacionárius pályán a tempomat pont 11.070 km/h-ra legyen beállítva. Clarke víziójában az ide fellőtt műholdakkal megvalósítható lett volna az egész bolygón az ingyenes kommunikáció, de szerencsére az AT&T és a többi távközlési cég időben észbe kapott, hogy ez ne valósulhasson meg. Riszpektelésből szokták amúgy Clarke pályának is hívni a geostacionáriust, jövőbeli gyakorlati haszna leginkább abban lehet, hogy az űrutazást teszkósító űrlifteket ide helyeznék.