#487 Azt már sokan, sokszor megénekelték, hogy Mózes milyen ügyes salesman volt, amikor követőinek - akikkel már 40 éve zarándokolt - eladta a jórészt kő- és homoksivatagos Kánaánt „tejjel-mézzel folyó” országnak. Kánaán, a későbbi Júdea és a még későbbi Izrael egyik legnihilistább pontja a 400 méterrel a tengerszint alatti magasságon (mélységen) fekvő Holt-tenger déli része, ahova Heródes király Masada néven egy megközelíthetetlen szikla tetejére várat és palotát épített, hogy védjék az öööö, szóval nem tudjuk, hogy pontosan miért. Olyan ez, mint a magyar végvárak, amiket szintén egyszerűbb lett volna a hódító hadműveletek idején kikerülni és az utánpótlásvonalakat más irányból kiépíteni, de ezek a nehezen bevehető várak valamiért úgy vonzották a hódítókat, mint Alekosz verslábmentes költeményei az ízléstelen nőket. Masadáról tudni lehetett, hogy padlófűtés és ÚSZÓMEDENCE is került bele, szóval már a Nap-kelte előtt 2000 évvel is meg lehetett oldani ezeket barterszerződések helyett nem túl lelkes teherhordókkal és furfangos ciszternákkal. Kicsit megértjük, hogy sokan rákívántak erre a kezdetleges holt-tengeri wellnessre és hogy a 400 méter magasra törő (és így a tengerszintet pont elérő) sziklák, a vörösen izzó sivatag és az extrém sós levegő sem volt képes távol tartani a Jeruzsálemből elűzött ezer, baromira berágott zelótát, akik rövid harc után elfoglalták Masadát. Pár év kempelés után megint a sokszoros túlerőben lévő rómaiak kopogtattak, hogy szeretnék visszaírni az erőd forgalmijába a nevüket. Közel egy évnyi ostrom után tarthatatlanná vált az erőd, ők pedig Dugovics Tituszozás helyett inkább belepisáltak az ivóvízkészletükbe, elégették élelmiszertartalékaikat és lemészárolták családjukat, majd sorshúzással 10 katonát kiválasztottak, akik lemészárolták a többieket, amikor pedig ezzel is végeztek, akkor a legrövidebbet húzónak kellett a másik kilencet megölnie, majd a Tóra törvényeit megszegve öngyilkosságot elkövetnie.
Masadában manapság a hagyományőrzés nem teljesen olyan, mint a cigányzenés-őrségváltásos budapesti Citadellán volt pár éve: az izraeli hadsereg tisztjei itt teszik le esküjüket, amiben szerepel a „Masada nem eshet el többé!” tételmondat is.
Az izraeli katonanők bár a férfiakéval nagyjából megegyező kiképzést kapnak, mégsem harcolhatnak a frontvonalban: egyrészt a férfi katonatársak harci morálja kimutathatóan leesett, amikor egy nő az egységükből megsérült, másrészt egy muszlim harcos soha nem adná meg magát egy nőnek.
A hadseregben a „Hannibál-eljárás” (a pun hadvezér nem várta meg, hogy kiadják a rómaiaknak, inkább megmérgezte magát) van érvényben: a fogságba esett izraeli katonák elhurcolásának megakadályozásáért mindent meg kell tenni, beleértve akár a katona életének a feláldozását is – így el lehet kerülni azokat a kellemetlen alkudozásokat, hogy akkor pontosan hány bebörtönzött Hezbollah-harcos ér egy Izraeli Védelmi Erők kötelékébe tartozó katonát.
Szóval ezt a katonásdit picit komolyabban tolják, mint a legtöbb elkényelmesedett NATO-tagország, mondjuk van is okuk rá: 32 ENSZ tagország a mai napig nem ismeri el Izrael államot. Pakisztán annyira nem ismeri el a létezésüket, hogy a pakisztáni útlevelekben benne is van, hogy „Minden országba érvényes, kivéve Izrael.” Szóval szerintük mégis ország :)
Az Izrael fővárosa kérdés is beugratós (majdnem ugyanannyira, mint Kanadáé): a legtöbben valószínűleg azonnal rávágnák, hogy Jeruzsálem!, pedig csak Izrael lakosságának egy része gondolja azt, hogy Jeruzsálem valid főváros, az ENSZ és a legtöbb ország (köztük az Egyesült Államok) nem ismeri el az erre hivatkozó törvényt, amely kimondja, hogy a város olyan egységes és oszthatatlan, mint a nulla. Az egyik fő szabálytalanság, hogy egy város nem lehet két ország fővárosa, pedig Kelet-Jeruzsálem egy ENSZ határozat szerint Palesztina fővárosa. A helyes válasz a fővárosként viselkedő (több közigazgatási központ + reptér + a nagykövetségek is ott vannak) Tel-Aviv lenne, de azt még senki nem merte kijelenteni, hogy a város a gazdagok PozsonyJa. Pedig az.
A közigazgatást tekintve vannak még finom ellentmondások: az ország első miniszterelnöke, David Ben-Gurion ateista volt, ahogy egyébként az ország mai lakosságának kb. fele szintén az. A 6. miniszterelnök, Menahem Begin konkrétan terroristaként vált széles körben ismertté: a militáns Irgún vezetőjeként 1946-ban elrendelte a jeruzsálemi Dávid Király szálloda felrobbantását, 91 embert – köztük sok civilt - öletve meg, a Deir Jasszin mészárlás során pedig száznál is több civil lemészárlására adott ki parancsot. Begin ezen húzásai ellenére azért csak behúzott egy Nobel-békedíjat – Hitlert 1939-ben jelölték ugyanerre, de ő nem kapta meg, nyilván mondott valami rosszat a jelölőbizottság egyik tagjára vagy adminisztrációs hiba lehetett, mert a jelölése nyilván remek ötlet volt és éleslátás mindenki részéről, annyira értettek a vezérkarával a békéhez, hogy utána 6 évig prezentálták is az elképzeléseiket.
