#429 A sarki fény az egyik legfaszább természeti jelenség, egyaránt megfigyelhető az Északi- és a Déli-sarkon is. Jórészt a Napból érkeznek töltött részecskék (főleg protonok és elektronok), amelyeket a Föld mágneses erőtere egyébként eltérítene, de a sarkokon ez az erőtér behorpad (a Föld középpontjába tart), hasonlatosan ahhoz, ahogy a mágnesrúd sarkai körül a vasreszelék elrendeződik. A mágneses erőtér átlagosan 65.000 és 90.000 km távolságra húzódik a Föld felszínétől, a horpadás miatt ez kb. a századára csökken a sarkokon és így a részecskék be tudnak jutni a légkörbe, ahol a nagyobb méretű atomokkal ütköznek és gerjesztik azokat. A begerjedt atomok pont úgy viselkednek, mint a Hyperspace bulikon fényrudakkal csajozó, szexuálisan túlfűtött tinédzserek: az oxigénmolekulák zöldes, a nitrogénmolekulák pedig kékes fényt sugároznak ki, hogy visszatérhessenek alapállapotukba. Napkitörésekkor a mágneses erőtér rövid időre deformálódhat, ilyenkor akár Kiskunhalason is látni lehet a sarki fényt, de ez meglehetősen ritka. 1859-ben a sarki fényt annyira megbindzsizte a napkitörés, hogy a Sziklás-hegység aranyásói hajnali egykor nappali világosságra ébredtek, Portland és Boston között pedig két telegráfkezelő órákon keresztül tudott egymással kommunikálni és gőzmozdonyos dagerrotípiákat + Blaha Lujzás aktokat torrentezni kizárólag a fény elektromos mezejét használva.
Aki elébe akar menni a dolognak és random fényeket akar látni, annak javasoljuk a Fény-koktél (szódásszifonból szénsavas vodka + málnaszörp) haladó változatát, a Megafényt, ahol az édes szirup helyett 80%-os Spitz rumra vagy abszintra engedik rá a szénsavas alkoholt.
(eredeti bejegyzés)
