#76 A zeneelmélet 100%-ban lefordítható a matematika nyelvére, zenei matekozásban pedig az amerikai Tool zenekar mindig az élen járt: Lateralus albumuk címadó dalának a szövege az egyetlen a könnyűzene történelmében, amely követi a Fibonacci-sorozatot (a sorozat első két eleme 0 és 1, a további elemeket az előző kettő összegeként kapjuk, tehát 0, 1, 1, 2, 3, 5, 8, 13, 21, 34, stb.) a szótagok számának folyamatos emelkedésével, majd csökkenésével, így:
(1) Black,
(1) then,
(2) white are,
(3) all I see,
(5) in my infancy,
(8) red and yellow then came to be,
(5) reaching out to me,
(3) lets me see.
(2) There is,
(1) so,
...
Ez a típusú rendszerezettség egyébként a szanszkrit költészetben is jelen volt és Bartók állítólag ösztönből, különösebb erőlködés nélkül automatikusan a számsor szerint állította össze szerzeményeinek ütemsorrendjét. A kényszeres ragaszkodás a sorozathoz egyébként csak elsőre tűnhet erőltetettnek: a legtöbb természeti jelenség is a számsort követi, hiszen a Fibonacci-sorozat egymást követő tagjainak hányadosából képzett sorozat határértéke éppen az aranymetszés aránya.
Itt a szám és mellé a magyarázat:
