#250 Afrikának kijutott a futóbolond diktátorokból: Charles Taylor (Libéria), Idi Amin (Uganda) vagy az őket is elhomályosító Jean-Bédel Bokassa, aki a Közép-afrikai Köztársaság császára (!) volt. 1965-ben az Afrikában megszokott és elvárt módon katonai puccsal lett először elnök, majd Napóleon példáját követve császár, a köztársaságot pedig monarchiává változtatta. A császárrá avatás a fostos ország éves GDP-jét messze túlszárnyalóan drága ceremóniával járt, lényegében a köcsög franciák és Kadhafi kölcsöneiből tudta csak megvenni az ötmillió dolláros koronát meg hozatni a trópusi klímán pár nap alatt elpusztuló több tucat párizsi versenylovat, hogy a hintóját húzzák. Anyák napján a nőket szabadon engedte a börtönből, a nők ellen erőszakot elkövető férfiakat pedig kivégeztette, az iskolákban pedig előírta, hogy olyan selyemből (!) készült köpenyt kell hordani, amin az ő arcmása van és nem mellesleg az egyik Bokassa-cég forgalmazza. Ez okozta végül a császár vesztét: a tanárok a diákokkal összefogva tüntetni kezdtek, Bokassa pedig példát statuált és agyonvert pár kisgyereket a JOGARÁVAL, volt amelyik kölyökből evett is (ez Afrikában úgy látszik jómódtól független szokás). Ez már az egyébként nem túl finnyás franciáknak is sok volt, puccsot robbantottak ki, Bokassát pedig elűzték, aki – nem túl meglepő módon – az egyik franciaországi kastélyában héderezett pár évig, majd hazatért, halálraítélték, aztán addig csökkentették a büntetését, hogy potom 6 év után szabadult és élete hátralévő részében a K.a.K.-ban élt és indokolatlanul magas nyugdíjat kapott a francia államtól
