#407 Biztos közületek is sokan szeretnének nyomdásszal, print produkcióssal vagy DTP-operátorral párzani, ezért tanítunk nektek pár nyomdaipari szlenget, amivel be lehet vágódni a Gutenberg-galaxis állócsillagainál.
Lipcsei soresés: tördelésnél kerülendő, hogy
a sorok piramis alakban kövessék egymást,
a lipcsei soresés lényege is az, hogy ne
legyenek egymás alatt csökkenő vagy
növekvő hosszúságú sorok, mert
olyan undorítóan fog kinézni,
mint ez a bekezdés.
Tipográfiai pontrendszer: a betűk méretét ebben adják meg, egy pont = a francia hüvelyk 72-ed része, vagyis 0,376 mm, szokták nyolcadpetitnek is hívni, de itt amúgy majdnem olyan szép elnevezések vannak végig, mint a gombáknál vagy az énekes madaraknál, a 9 pontos betűt szaknyelven borgisznak hívják, a 12-est cicerónak.
Olvashatóság: a talpas (serif) betűtípusok jobban olvashatók, mint a nem talpasok (sans-serif). A lineáris fontok (állandó vastagságú betűvonalak) olyanok a szemnek, mint Szecsődi Karcsi, megerőltető nézni őket, a dinamikus fontoknál viszont a betűvonalak vékonysága és vastagsága folyamatosan változik, szinte vezetik a szemet a következő betűre. A csupa nagybetűvel (szaknyelven: verzál) szedett szövegeket azért nehezebb olvasni, mert alapvetően nem betűket, hanem betűképeket dolgoz fel az agy és azt kisbetűs (kurrens) tördeléssel tanulta meg.
Moaré (vagy moiré): színes nyomtatásnál 4 (cián, bíbor, sárga, fekete) + 1 (a fehér papír) színt használnak, az árnyalatokat pedig úgy érik el, hogy ebből a négy színből különböző méretű pontokat tesznek egymás mellé, ezeket a szem pedig egybemossa és létrejön a kívánt szín. Ha ezeket a pontokat tartalmazó rácsokat úgy teszik egymásra, hogy a rácsok iránya nem tér el egymástól a kellő mértékben, akkor a pontok össznyomata létrehoz valamilyen kör, négyszög, rozetta, stb. mintázatot, ezt hívják moirének (az azonos nevű csipke után) és egymáshoz képest minimum 30 fokos rácsforgatással lehet ellene védekezni.
