#446 Nem is gondolnánk, mennyi mindent köszönhetünk a The Times brit napilapnak: ők tették népszerűvé például a vízszintesen félbehajtott A3 formátumot az újságoknál, ami ellenszélben teljesen lehetetlenné teszi az olvasást. Ez a megkérdőjelezhetően felhasználóbarát méret onnan ered, hogy a XVIII. században a britek, hogy szponzorálni tudják a távoli gyarmatok folyamatos abuzálgatását új adót vetettek ki az újságokra, amit az oldalak száma után kellett megfizetniük, amire az akkor épp elinduló Timesék azt találták ki, hogy a hagyományos újságformátummal szakítva inkább kétszer akkora felületre nyomtatják az okosságokat, fele annyi oldalon, aztán a többi adókerülő lap is elleste ezt.
Az alternatív, második generációs rovarirtók elterjedése is a The Timesnak köszönhető: egy, az Egyesült Államokban élő cseh zoológus kísérleti bodobácsainak (vagy jobban ismert nevükön: baszóbogarainak) a terráriumaikban különböző újságpapírokkal almozott. Megfigyelte, hogyha tisztességes brit lapokat kaptak lepedő gyanánt, akkor a bodobácsok lárvái kifejlődtek, summa cum laude elvégezték az egyetemet és nem szavaztak a választásokon soha a liberálisokra. Ha viszont amerikai lapok (például: Wall Street Journal) kerültek alájuk, akkor a lárvák nem fejlődtek rendesen: bár elérték a felnőtt rovarok méretét, de például szaporodni képtelenek voltak és állandóan faszokat rajzoltak a falakra. A lapok alapanyagai voltak a ludasok: az amerikai újságok nagy része balzsamfenyőből készült, amely olyan növényi hormonokat tartalmazott, amelyek gátolták az öregedést, az angolok viszont inkább a lombosfákra esküdtek. A mai napig ezen az elven működnek az ilyen rovarirtók: a mérgezett egyedek utódai nem fejlődnek ki, hálátlan geci gyerekek maradnak egész életükben, a gyerektartást meg fizetni kell utánuk, ilyen körülmények között azon sem lepődnénk meg, ha a kifejlett rovarok a padlóból kiálló szálkákkal harakiriznének.
Nem túl meglepő módon a Times New Roman fontkészletet is nekik köszönhetjük: 1931-ig a kor Comic Sans-ának is beillő Monotype Modern fontokat használták, aztán egyre többen kutyázták őket az igénytelen betűk + elavult tördelés miatt, így alig egy év bindzsizgetés után elkészültek a saját betűkészletükkel, ami mellett 40 évig ki is tartottak. A TNR annyira jól sikerült, hogy a Windows 3.1 óta ez a legtöbb alkalmazás alap betűtípusa és kutatásokkal bizonyítják, hogy az ezzel a betűkészlettel írt szövegek SOKKAL viccesebbek, mint a sima Arial-lal - ezért is néz ki ilyen undorítóan ez a poszt.
