#470 Bonaparte Napóleon valószínűleg sokkal jobb arc volt,mint azt a töri könyvek alapján sejtenétek, eleve félig róla nevezték el a Boney M-et is. Ő volt az, aki G.E. (Guantánamo Előtt) 200-ban rájött arra, hogy a kínzással kinyert információk használhatatlanok, mert ha az embert a hátrakötött csuklójánál fogva a plafonhoz ragasztják, akkor még egy bíborossal is el lehet ismertetni, hogy valójában szabadkőműves gyíklény.
Lenézte az antiszemitákat és több fekete ezredese is volt, köztük Thomas-Alexandre Dumas aki A három testőrt és a Monte Cristo grófját jegyző Alexandre Dumas apja volt.
Napóleon valószínűleg legvagányabb tábornoka Michel Ney volt, akit a waterlooi vereséget követően halálra ítélt a francia parlament felsőháza, kivégzését viszont rendhagyó módon ő maga vezényelhette le: Michel a katonák előtt levette a szemét jótékonyan takaró kötést, majd egy lelkesítő beszédet követően kiadta a tűzparancsot saját maga ellen.
Az egész Bonaparte-klán baromi menő volt: gyakorlatilag a XVIII. század Jackson 5-jai voltak, Napóleon tesói közül többen uralkodóvá váltak: Joseph Spanyolország, Jeromé Vesztfália, Louis Hollandia, Caroline Bonaparte pedig Nápoly királynéja lett.
Napóleonon a Rothschild-család is sokat kaszált: mielőtt a waterlooi csata eredményét kitweetelték volna, a Rothschild hírügynökség futára (8 órával a wellingtoni herceg hírvivője előtt) meghozta a hírt, hogy kiszoptak a franciák, ami automatikusan az angol államkötvények szárnyalását vonta volna maga után. Az angol kormány kicsit ült a híren és úgy döntöttek, hogy megvárják a hivatalos harctéri jelentést, a tőzsdén nagy befolyással bíró Nathan Rothschild viszont elkezdte eladogatni a saját államkötvényeit. A többi kereskedő sejtette, hogy Rothschildnek belsős információ lehetnek a csata kimenetelét illetően, ezért ők is a piacra öntötték papírjaikat. Amikor már eléggé lent volt az árfolyam, akkor Rothschild visszavásárolt mindent az eredeti ár töredékéért, majd a waterlooi győzelem hírére egekbe törő államkötvényekkel egy, az űrből is jól látható pénzmennyiségre tett szert.
A konzervkajákat is a kis káplárnak (aki a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem volt kicsi: 168 centijével teljesen átlagosnak számított) köszönhetjük: komoly pénzjutalmat ajánlott fel annak, aki kitalálja, hogy a seregét hogyan lehet a gulyáságyúnál hatékonyabban táplálni. Először borosüvegekbe töltött lecsóval próbálkoztak, aztán rájöttek, hogy csak a hőkezelt és légmentesen lezárt étel nem romlik meg, 1813-ban ezeket szem előtt tartva alapították meg a világ első konzervgyárát.
Napóleon reformjai a közlekedésre is kiterjedtek: az általa meghódított országokban hosszabb-rövidebb időre áttértek a jobboldali közlekedésre. A francia forradalom idején a változásoknak gátat szabni akaró arisztokraták feszt a bal oldalon közlekedtek, a köznép pedig a jobb szélre kényszerült, így ez egyfajta állásfoglalás is volt az egyébként balkezes Napóleon részéről.
Saját bevallása szerint két gyenge pontja volt: betegesen félt a macskáktól és a tágra nyitott ajtóktól, emiatt az audienciákat úgy képzeljük nála, mint a Ragyogásban a fürdőszobaajtós jelenetet.
Hogy korai halálát (51 éves volt) mi okozta, az a mai napig vita tárgya: hivatalosan gyomorrák, de szervezetében nagy mennyiségű arzént találtak boncoláskor. Amikor halála után 19 évvel matrjoska-koporsóiból (két fa koporsó egy ólmot rejtett, amiben egy cink nyugodott) kiszedve exhumálták, feltűnő volt, hogy nem nézett ki sokkal szarabbul, mint életében: egészen friss hullának tűnt, pedig nem balzsamozták be a testét, az arzénnak viszont van egy olyan élettanilag kedvező hatása, hogy lelassítja a szövetek bomlását. Mondjuk a kor mentalitására jellemző, hogy akkortájt még a parfümökben is több volt a súlyosan mérgező anyagból, mint például az ámbrából. A franciák a mai napig riszpektelik, már a maguk hülye francia módján: a disznókat ott tilos róla elnevezni. Emiatt Orwell Állatfarmjának a szereplője a francia kiadásban Napóleon helyett Cézár :)
