#465 Az igazság keresése közben kifejlődött szuper-toleranciánk és nyitottságunk ellenére a tágabb szerkesztőségi körben van egy komoly előítélet, ami barátaink beszámolóin és saját kutatásainkon alapszik, és egyetlen mondatban összefoglalható: semmi jó nem jött még Afrikából*. Amikor azt gondolná az ember, hogy a pucér, gyerekhús evő hadurak (róluk bővebben itt) után már nem érheti nagy meglepetés, akkor jön Mazuku, avagy költőibb nevén a „halálszél".
1986. augusztus 21-én 1700 ember és 3500 marha vesztette életét a Nyos-tó partján a közép-afrikai Kamerunban egy sóhajtásnyi idő alatt, amikor is a vulkanikus tóból egy lakodalmas böffenéssel 100-300 ezer tonnányi széndioxid szabadult fel és söpört végig az ifjú nyár következő könnyű szellőjével. A széndioxidnak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy nehezebb a levegőnél, ezért talajszinten építkezik és az alacsony völgyekben, kanyonokban, cuki kis dombok között láthatatlan oxigén mentes övezeteket hoz létre, amik változtatják is a helyüket a széljárástól függően. Ez a probléma a kameruni és kongói Monoun, az említett Nyos- és a Kivu-tó környékén jelentkezik, utóbbi esetében különösen kellemetlen, hogy 2 millió ember él a tavacska körül. Bár francia kezdeményezésre elkezdték a tóban lévő metán kitermelését, ami maga után vonja majd a széndioxid szint csökkenését is, a tóparti házakban lakók azért kicsit jobban rettegnek, mint mondjuk te a munkahelyi budi előtt, ahonnan pont előtted a köztudottan gyomorbajos kollégád jön ki szemlesütve, a céges buli másnapján.
* A koltán, a tantálérc, a vízvezetékek, az utak és a borok a szabályt erősítő kivételek.
(Dancs Tamás)
