#499 Kevés olyan, a II. világháború környékén született konstrukció van, ami az eltelt 70 év alatt nem igényelt komolyabb ráncfelvarrást, finomítást, mert már születésekor tökéletes volt; a Motorhead-es Lemmy mellett talán csak a Kalasnyikov-gépkarabély ilyen.
Az első világháború alatt komoly fejtörést okozott a hadvezetésnek, hogy a több száz méteres hatótávolságú puskák nagyon pontatlanok voltak és meglepő módon a gyakorlótéren jól teljesítő pisztolyok a csatatéren, közelharcoknál szinte használhatatlanokká váltak. Utóbbira a magyarázatot a katonák pszichikai elemzése során találták meg: nem akarták/tudták megölni a másik csapat színeiben játszó ellenfelet, amikor már annyira közel volt, hogy esetlegesen kivehetővé váltak volna az agonizáló arcvonásai. Szükség volt tehát egy fegyvertípusra, ami középtávon (kb. 200 – 500 méteren) a maximumra pörgeti a mortalitást és megszületett a karabély, majd ennek továbbfejlesztéseként a gépkarabély, amely így sokkal valósabb és hiánypótlóbb kategória lett, mint például az SUV.
A gépkarabélynak rövidebb a csöve és a hatótávja, mint a géppuskának és egyedi szerkezeti felépítésének köszönhetően sorozatlövésre is képes. Utóbbi tulajdonságánál válik el a szar a májtól: a félautomata fegyverek csak újratöltik magukat, de a ravasz meghúzásával csak egyet lehet lőni – ha csak ennyire képes a csúzli, akkor az csak simán karabély.
Az újratöltés a csőben keletkező gáz újrahasznosításával történik, szóval kicsit olyan, mint a befőttesüvegbe fingás: a lövéskor létrejövő nagynyomású lőporgázt egy szűkítőn keresztül visszavezetik a rugós zárkeretre, amitől az megindul hátrafelé, kireteszeli a töltényhüvelyt és útja végén felhúzza a kakast is. Ha ez így nem érthető, akkor itt van animálva:
A Kalasnyikov egyszerű szerkezeti felépítése miatt nem szokott beragadni vagy túlhevülni, a hézagos illesztések miatt pedig öntisztulásra is képes, a víz/sár nem pang benne. Amikor az amerikai haditengerészet valami nagyon dzsuva helyre megy a békefolyamatokat elindítani vagy a katonáknak úszniuk kell a fegyverrel, akkor az M16-os gépkarabély helyett a Komár László igénytelenségével vetekedő Kalasnyikovot viszik rendet tenni – a fentiek miatt is jobban bírja a strapát, ráadásul közelharc során eredményesebben lehet vele csapkodni.
A vietnámi-háború során (amit a helyiek amerikai-háborúnak neveznek) a jenkik a lövedékek hatalmas átütőerejének jó hasznát vették, amikor egy UH-1D Huey helikopterből kihajolva a levegőből egy Kalasnyikovval leszedtek két AN-2-es repülőt. A harctéri alkalmazás egy kevésbé eredményes része volt az, amikor egy Hanoi melletti éjszakai csatában az amerikaiak egy Kalasnyikov kerepeléstől hangos domboldal szőnyegbombázását rendelték el, kéttucatnyi AK-47-essel harcoló csapattársuk halálát okozva ezzel.
A világon minden ötödik lőfegyver egy AK-47-es. Egyszerű beszerezni és annyira olcsó, hogy a Fegyvernepper című filmhez költséghatékonyabb volt 3000 darab igazi AK-47-est vásárolni, mint a kellékestől ugyanennyi fröccsöntött játékfegyvereket berendelni. Annyira népszerű, hogy több afrikai országban, ahol a népességszabályozásban és a politikai árkok szerves feltöltésében is komoly szerepet kapott a fegyver, az újszülötteket Kalash-nak hívták, Mozambiknak, Zimbabwének, Burkina Fasónak és Kelet-Timornak pedig a címerére vagy a zászlójára is felkerült.
