Napi Vagányság

#406 Elvis Presley sokkal színesebb és ellentmondásosabb személyiség volt annál, mint ahogy életrajzírói általában ábrázolni szokták. Elítélte a szerinte túl sokat narkózó Beatles fiúkat, John Lennont külön utálta hippisége és háborúellenessége miatt. Elég sokat idegeskedett és ha tehette, mindenhová pisztollyal járt (annyira menő volt, hogy még a repcsire is felvihette magával), aztán amikor rászokott a nyugtatókra, akkor azoknak a túlzott hatását amfetaminnal próbálta csillapítani, valószínűleg emiatt volt a viszonylag gyakori szájhabzása is élete vége felé. Nyilvánvaló drogfüggősége ellenére is szeretett volna beépített ügynöke lenni a drogellenes hivatalnak, emiatt személyesen Nixont vegzálta, ő volt talán a világon az egyetlen ember, aki a Fehér Házba is vihette magával kedvenc mordályát. Bár hiú ember volt és a fogaival kifejezetten sokat törődött, fürödni azt nagyon utált, heti egy alkalomnál többször nem is pocsékolta a vizet ilyesmire, Priscilla Presley házukba ezért olyan zuhanyzókabint szereltetett, aminek 6 nagynyomású tusolófeje volt, ebből 3 csak a Király elképesztően büdös lábaira irányítva. Scotty Moore gitáros beszámolója szerint az Elvis Is Back! album 1960-as felvétele során a stúdióba belépve Presley először elnézést kért, majd kibújt a zokni nélkül hordott bőrcipőjéből és rázni kezdte a csípőjét, míg a többieket az öklendezés rázta a hamar szétáradó szagtól. Elvis halálakor 150 kg körül volt, ebben nagy szerepe lehetett kedvenc szendvicsének: a 30 centi hosszú, szalonnával, földimogyorókrémmel, banánnal és eperdzsemmel töltött szénhidrát és fehérjebombával tudta elérni a napi közel 100.000 kalóriás energiabevitelt – csak összehasonlításul, egy átlagos, irodai munkát végző férfi energiaigénye naponta kb. 1800 kalória, egy bányászé ennek kb. a duplája, de még Fekete Laci is megáll tízezer körül. A koncertek végén elhangzó „Elvis elhagyta az épületet” mondás azért alakult ki, mert az énekes nem szeretett ráadást adni, aztán így egyszerűbb volt hazaküldeni a rajongókat, akiknek a felkapcsolt fényekből és a színpadon nyüzsgő roadiekból nem esett le, hogy nem lesz folytatás.

(eredeti bejegyzés)

#405 A sztálini Szovjetunióban a gulágokban raboskodók gyakorta tetováltatták magukra a tömött bajszú grúz és Lenin képmásait. A tetkók érdekes módon mindig a vesék, a máj és a szív környékén voltak, a börtönőrök ugyanis előszeretettel verték le ezeket a szerveket és okozták a fogvatartottak halálát, viszont annyira riszpektelték a két vezérnek még a képét is, hogy azokra a területekre véletlenül sem ütöttek, ahol ők voltak. 
Ha úgy hozná a sors, hogy orosz böribe kerülnél és már azzal is gondjaid vannak, hogy a cirill betűket kiolvasd, akkor itt egy börtöntetkó gyorstalpaló:
- Krisztus a kereszten: a hatóság aránytalanul nagy büntetést mért rám bűneimért, kevésbé prózaian I fought the law but the law won.

- Kupolás templomok: ahány kupola, annyi börtönben ült viselője.

- Pókháló: viselője tolvaj, ha a pók felfelé mászik, akkor a tetkó készültekor még aktív fázisában volt, ha lefelé, akkor fel akart hagyni ezzel az életmóddal.

- Szögesdrót illetve nyolcágú csillag: ez viszonylag egyszerű, a tetkók száma ekvivalens a börtönben töltött évekkel.

- Bármilyen tetoválás a térden: keménykedő varrás, azt jelenti, hogy a viselője nem térdel le senki előtt.

(eredeti bejegyzés)

#404 House of the Rising Sun: alapvetően arról, hogy szar az élet New Orleansben + anyám farmert varr nekem. A címben szereplő ház egy kupleráj. 
Knockin’ on Heaven’s Door: A legerősebb aláfestés filmjelenethez. Pat Garrett és Billy, a kölyök forgatásán haverságból ott volt Bob Dylan is, aki kis epizódszerepet is kapott a filmben, de sokkal fontosabb, hogy a leszámolós jelenet forgatásakor is pont ott volt, amihez a számot írta, így a kép-zene-szöveg tökéletes egységet alkot. Baker seriff elkéri feleségétől jelvényét, majd kicsit később beszop egy halálos haslövést és megkéri az asszonyt, hogy vegye vissza azt; erre utal a dal első sora (Mama take this badge off of me). A Guns n’ Roses feldolgozásában persze szétripacskodják az egészet, ott nem a véget váró ember haláltusája jut eszünkbe a tevepatás Axl Roset figyelve. Itt a vonatkozó rész a filmből:

Big in Japan: az Európában mérsékelt sikereket elérő előadók karrierjének levezetője volt a nyolcvanas években Japán, ahol általában a produkció minőségétől függetlenül nagyon bírták a távoli kontinensről érkezőket, a cím is erre utal – menőnek lenni Japánban. Amúgy a dalszövegíró szerint egy fiatal, kábítószerfüggő pár küzdelméről szól a szám, akik elmenekülnek Berlinből, hogy Japánban tiszta lappal kezdjenek új életet. Ezt rajta kívül valószínűleg senki nem tudta. 
Smoke on the Water: valós esemény inspirálta, 1971. december 4-én Montreux-ben a Genfi tó partján, egy kaszinóban adott koncertet Frank Zappa, amikor a közönségből valaki egy riasztópisztolyból a mennyezet felé lőtt egy jelzőrakétát, ami begyújtotta a drapériát és leégette a gecibe az egész épületet + a mellette lévő hangstúdiót is, ahol a Deep Purple épp fel akarta volna venni következő lemezét. A tűz keletkezésekor a zenekar tagjai épp a tó túlpartján lévő hoteljükben kempeltek, amikor a vízfelszínen feléjük kúszó füstgomolyagtól megihletődtek és megírták legnagyobb slágerüket.

(eredeti bejegyzés)

#403 Észak-Koreába nagyon kevés vagányság szűrődik be, az is általában a fogságba esett külföldiektől: a fuck off kéztartást például 1968-ban tanulták meg a kémkedésért lecsukott USS Pueblo kémhajó legénységétől. Az ottani hatóságok, bár akkortájt még annyira sem figyeltek az országimidzsre, mint manapság, azért próbálták azt a képet sugallni magukról, hogy legalább a foglyokkal jól bánnak, ezérta fogságba esett katonákkal és matrózokkal aláírattak egy bűnösségüket elismerő és bocsánatért esedező nyilatkozatot, illetve elkészítették róluk az alábbi képet is. Az élesebb szeműek kiszúrhatták, hogy a felső képen látható 8 emberből négynek égnek áll a középső ujja – ők így próbáltak elhatárolódni a koreaiak PR-tevékenységétől. A képek elkészülte után a lap szerkesztőinek is feltűnt, hogy nem teljesen szabályosan ülnek a jenkik, de ők kimagyarázták a dolgot azzal, hogy Hawaiion ezzel a kéztartással kívánnak jó szerencsét egymásnak és igazából ők is csak ezt szerették volna az észak-koreai népnek üzenni. 11 hónapos fogságuk alatt még forgattak velük egy szintén fuck off-okkal teli propagandafilmet is (alsó kép ebből egy részlet), sőt, az egyik észak-koreai futballklub sportolói londoni turnéjuk során a foglyoktól eltanult kézmozdulatokkal kívántak jó szerencsét a derék camdeni polgároknak egy kiadós lincselést kockáztatva ezzel.

Aztán sajnos az egyik amerikai lap felfigyelt a képre, megírták a történetet a helyes értelmezéssel,ez pedig a mutogatók szerencsétlenségére visszajutott fogvatartóikhoz is, akik jól el is verték őket.

(eredeti bejegyzés)

#402 Liszt Ferenc a reformkor Fekete Pákója volt: imádta a pinát és a népzenei alapokon nyugvó műdalokat, valamint komoly gondjai voltak az ékezetes magánhangzókkal, meg úgy általában az egész magyar nyelvvel. Zongoraműveit leginkább magának írta, anatómiailag szabályos testfelépítéssel például a Magyar Rapszódiák szinte eljátszhatatlanok, olyan átfogások vannak benne Liszt születési rendellenességének köszönhetően: bár keze normális méretű volt, ujjai közül hiányzottak a "hártyák", emiatt sokkal nagyobb terpesztésre volt velük képes. A 2. Magyar Rapszódia amúgy komoly karriert futott be a mainstream kultúrában is: Koós János mellett többek között egy Oscar-t érő epizódban szétabuzálta Tom&Jerrry, játszotta Tapsi Hapsi, sőt, egyszer Donald és Dodó Kacsa (Daffy Duck) közt zajló zongorapárbajnak is ez volt a fő motívuma, de használták a művet egy 1929-es Miki egér epizódban és egy 2010-es Simpson részben is. Jimi Hendrixhez hasonlatosan bele volt buzulva hangszerébe, rengeteget, napi 10-12 órákat gyakorolt és nyomta az arpeggiókat, sokszor hétvégéken is, tökéletesítendő tudását. Intenzív játékstílusát a hagyományos zongorák nem nagyon bírták: a billentyűk által mozgatott kis kalapácsok sokszor beakadtak vagy a fémhúrok szakadtak szét, amíg meg nem jelentek az Érard mechanikás hangszerek, amelyeknél egy hang többszöri gyors eljátszásához nem kellett teljesen felengedni a billentyűt - ezeknél a zongoráknál a mechanika már okés volt, itt a fatőkés-fakeretes rendszert baszta szét teljesen Liszt játéka. Szerencséjére karrierjével nagyjából egy időben indult a Bösendorfer zongoragyár, akik képesek voltak masszívabb konstrukciókat építeni erősebb húrokkal: ezeknek a hangszereknek sokkal teltebb, hosszabban kitartható hangzása és erősebb basszustartománya volt, ami ideális volt Liszt játékához és aki haláláig a márka endorsere maradt. Lisztnek köszönhető a kicsit modoros "zongoraest" kifejezés is: őelőtte senki nem mert volna koncertet adni egyetlen billentyűs hangszerrel a színpadon, pláne úgy nem, hogy kottafüzet nélkül, fejből nyomja végig a másfél órás programot. A komolyzene első igazi rocksztárja volt, legyen ez bármekkora képzavar is: 1841-es koncertsorozatán Lisztománia néven jelenséget is neveztek el arról, ahogy az eufóriába kerülő női hallgatóság benedvesedett bugyijával valósággal lefolyt a színházi plüssről a zongoráját csépelő, haját metálosan rázó Lisztet nézve és hallgatva.

(eredeti bejegyzés)

#401 Shakespeare-től bizonyíthatóan hat aláírás maradt fenn, ezeken viszont egyiknél sem az általunk ismert módon írja a nevét, valószínűleg William Shakspeare a helyes írásmód. Amúgy ezek a világ legdrágább szignói: 3 millió dollárt ér darabja. 1700 szót alkotott élete során, köztük a dildo-t, Jessica-t (ő a Velencei kalmárban az uzsorás lánya) és neki köszönhetőek a megkérdőjelezhetően jó „Kopp-kopp” kezdetű viccek is. Az angol nyelv hálás lehet neki a wormhole és az eyeball szóösszetételeket is, amiben az a durva, hogy őelőtte még soha, senki nem érzett hajlandóságot arra, hogy ezt a 2-2, amúgy nem különösebben ritkán használt szót összebindzsizze. A legbetegebb dolog az örökségével kapcsolatban, hogy egy sajnos elég nagyszámú Star Trek-buzi közösség lefordította a Hamletet klingon nyelvre, CSAK AZÉRT, mert a hatodik S.T. filmben elhangzott az a mondat, hogy „Addig nem értheted Shakespearet, amíg nem olvastad eredeti klingon nyelven.” Halála után volt csak egy kicsit troll: végrendeletében feleségére mindössze második legjobb ágyát hagyta.

(eredeti bejegyzés)

#400  XIV. Lajos volt a középkor kicsit buzis Lemmyje: eleve kényszerből volt egy csomó kastélya, mert annyira lelakta mindegyiket 3-4 hónap alatt, hogy egyszerűbb volt új helyre költözni, mint renoválni és kidzsuvázni a régit. Imádott balettozni, az egyik leginkább zavarba ejtő húzása az volt, amikor a hadseregének főparancsnokaként táncra perdült a vezérkar előtt, pedig ekkor még csak B.E. (Bollywood Előtt) 400-at írtak. A sok tánctól tónusossá vált vádliját imádta mutogatni, több uralkodót zavarba hozott, amikor púpozott metálgitáros parókájával, fehér harisnyájában imitálta a Sandy Olsson cigielnyomást, illetve figyelt arra is, hogy az őt megörökítő festményeken a pipaszár lábak jól láthatóan dokumentálva legyenek. Szintén a lába kihangsúlyozása végett tette divatossá a magassarkú cipőket IS, amik szerencsére inkább csak a nők körében váltak népszerűvé udvartartásában. Lajosnak köszönhetjük azt is, hogy a WC-t eufemisztikusan trónnak hívjuk: uralkodói széke úgy volt kialakítva, hogy azon akár törvényhozás közben is maga alá trágyázhasson.

(eredeti bejegyzés)

#399 Valentin napra Hugh Hefner bájvigyorát küldjük, de jó, ha tudjátok, hogy 179 Ft a szívecskés minyon a spárban, az is pontosan annyira méltó ehhez a jeles alkalomhoz.

Angolul a "smoking jacket" valójában az a házikabát, amiben Hugh Heffner van 40 esztendeje szüneteltetés nélkül. Az elegánsabb szmoking elnevezése pedig "dinner jacket". Az történt, hogy a fekete formális ruházatot dohányzáskor házikabátra cserélték az urak feleségük, szerelmük (rinyálása) kedvéért, azt szétcigizték, majd visszavették a szépet, hogy ne büdösen üljenek vissza a vacsoraasztalhoz. Rendesek. Ugyanilyen rendességből találták fel az ingzsebet, ami a behájasodást követő manboobs (férficsöcsök) takarására szolgál, és NEM azért van ott, hogy a papírdobozos piros Marlboro kéznél legyen seggfogós esküvői táncoltatás közben korábban pártfunkciót betöltő ősz urak számára. A rendőregyenruhákon ezek a zsebek optikailag izmot próbálnak kihangsúlyozni, ezzel is növelve a viselő tekintélyét, bár ehhez a pisztoly nagyrészt elég.

Eredeti bejegyzés

#398 Rég voltak erőszakosan közösülő kisállatok, szóval most visszatérünk a blog eredeti tematikájához: a hím tavi molnárpoloskák az állóvizek szexuális Matuska Szilveszterei, akik zsarolással kényszerítik ki a kúrást. Előjáték gyanánt ráugranak a csajokra, akik a lábukon található víztaszító szőröcskéknek köszönhetően (ez felelős amúgy a vízen járásért is) nem süllyednek el, viszont mérgükben azonnal lezárják a hüvelybejáratukat egy genitális pajzsnak nevezett kinövéssel, ami a bokaharisnyánál és a szájszagnál picit eredményesebb fogamzásgátló. Amikor a hím észleli, hogy meghiúsulhat a szex, akkor lábával finoman elkezdi rezegtetni egy adott frekvencián a vizet, ami olyan erős hívójel a vízben élő ragadozóknak, mint Novák Elődnek a cionista tüntetés. Mivel a nőstény van alul, ezért a gyorsan odaérkező halak őt szippantanák be először, szóval inkább engednek a kanos hímek ostromának és feltárják nekik a hüvelyüket.

(eredeti bejegyzés)

#397 Az előző posztban tárgyalt szifilisz nemcsak a nyelvre, de a divatra is nagy hatással volt: a járvány a XVI. század közepén elszabadult Európában és egyik mellékhatásaként a fertőzötteknek csomókban kezdett hullani a haja. A IX. századtól a hosszú haj egyfajta elbaszott státuszszimbólum volt: azt jelképezte, hogy viselője nem a földeken dolgozik, ahol zavarhatnák a loknik a napon töltött forró órákban. A kopaszodás tehát a presztízs elvesztésével is együtt járt, ennek elfedésére hozták vissza a köztudatba a már az ókorban is használt parókákat, illetve a tetvek ellen is hasznos volt, a rőzsét ugyanis teljesen le kellett nyírni a paróka viseléséhez. Amikor a mélynövésű XIV. Lajos francia királynak 17 évesen elkezdett hullani a haja a szifilisztől, ő is beújított egy púpozott parókára és innentől nem volt megállás: az összes vérfertőző arisztokrata elkezdte másolni a királyt, sajnos a higiéniai szokásaival együtt. 
Nagyjából ugyanebből a korszakból származik a fanszőrzet-paróka intézménye is: a szifiliszes prostik ezzel takargatták a betegség miatt megkopaszodott csúnyájukat. A zsidó törvényeknél a cniut rendelkezik a paróka vagy bármilyen más fejfedő viseléséről: a hajat az egyik legérzékibb dolognak tartják, amit csak a faszkalap focinéző férj láthat, ezért a házas zsidó asszonyoknak takargatniuk kell azt - innen ered a „bekötötték a fejét” mondás is, és ezért „hajadonok” a még el nem kelt lányok. A paróka ilyenkor elvileg okés, ha attól kevésbé néznek ki kúrósan, de arról például megoszlanak a vélemények, hogy az élethűre megcsinált, tőmelíres, volumenes darabok betöltik-e ezt a funkciót, amit törvényileg kellene. 

Az egyik lelkes Napi Vagányság olvasó kiszúrta, hogy a brooklyni ultra-ortodox zsidó nők körében igenis lehetett parókadivatról beszélni: ott a többség viszonylag érthető módon hardcore republikánus szavazó, ezért az elmúlt években a Sarah Palin-paróka mindent vitt. Mindent értünk:

(első képi illusztráció: Andre Agassi a ’90-es Grand Slam döntőjében, bevallottan parókában)

(eredeti bejegyzés)