Napi Vagányság

#513 Kevin Mitnick - a világ első celebhackere, cyber-prankster, ma egy jól menő tanácsadó cég tulajdonosa - éveken át életvitelszerűen szopatta az USA hatóságait. Ő volt az első, aki mint számítógépes bűnöző került be a híradásokba, talán rémlik is a neve, ha 1990 előtt születettél.

Már tinédzserként akkora social engineering ninja volt, hogy los angelesi buszsofőrökkel folytatott NE ÁLLJON AZ AJTÓ ELÉ  interjúk után elkezdte a jegyeket magának gyártani. (A social engineering olyan pszichológiai manipuláció, amikor egy jogosultsággal rendelkező felhasználó jogosulatlan személy számára bizalmas adatokat / információt ad át, vagy lehetőséget biztosít egy rendszerbe történő belépésre a másik személy megtévesztő viselkedése miatt.) Ez a képessége később egész pályafutása során hasznosnak bizonyult, amit technológiai tudásával ötvözve olyan cégek rendszereinek feltöréséhez használt,mint a Sun Microsystems vagy a Motorola. Persze előtte kicsit ingyen - pontosabban a telefonalközpontokat kijátszva mások számlájára - telefonálgatott, ami köztudottan a pentagonba behackerkedés kapudrogja.

1979-ben - 16 évesen - tört fel először számítógépes rendszert (a DEC - Digital Equipment Corporation hálózatát) bizonyíthatóan. Olyannyira bizonyíthatóan, hogy emiatt ítélték el először, 1988-ban. Ekkor már zakatolt az a karrier, aminek a végén már az USA összes 3 betűs ügynöksége üldözte, bár sokáig sikertelenül, mert nem volt ember a hatóságoknál, aki pontosan tudta volna, hogy mit és hogyan is művelt, oly ügyesen csicskította a legnagyobb tech cégek rendszereit.

A hobbija miatt végül hosszas kergetőzés után mégiscsak lecsukták öt évre, és amikor 2000 januárjában kiszabadult, elkezdődött a három éves távol tartásija minden kommunikációs eszköztől, így ő lett az első ember aki hivatalosan is el lett tiltva a számítógépektől és különösen az internettől. (Ilyet azóta is csak tinédzserekre szabnak ki a szüleik max 2 hétre, ha beírást kaptak, vagy kiderül, hogy mégis ellógtak az Aljas kúszóbab koncertre) Ezt ugyan nehéz ellenőrizni, pláne betartatni, de a végét azért megünnepelte és e szép nap alkalmából barátjától, Steve Wozniaktól (az Apple kevésbé híres MÁSIK alapítója - majdnem olyan, mint a beatles ötödik tagja, kivéve, hogy Wozniak tényleg létezik) kapott egy számítógépet. Azóta javarészt tanácsadó cégéből él, előadásokat tart, könyv jelent meg a fiatalkori mutatványairól, filmekben, tv showk-ban szerepelt. Az Alias című sorozatban az eltiltása idején úgy játszott IT szakértőt, hogy még a forgatás során sem ülhetett bekapcsolt működő géphez. Csórinak hogy bizsereghetett az ujja. 

Az ALIAS-ban dummy gépen kamuhackerkedés közben

A per és a börtönévei alatt egyébként olyan népszerű lett, hogy FREE KEVIN feliratos autómatricák jelentek meg az utakon. A büntetéséből 8 hónapot  magánzárkában töltött egy hatósági úr kérésére, aki szerint olyan veszélyes, hogy telefonon keresztül képes összefütyülni a rakétasilók modemjeivel(!) és kirobbantani a harmadik világháborút VICCBŐL. 

A képen (balról)  Wozniak és  Mitnick épp látványhackelnek ámulatba ejtve barátjukat.

2012 őszén az ekkor már sok éve etikus hacking cégét vezető Mitnick videokonferenciára volt hivatalos előadóként az Informatikai Biztonság Napja nevű magyar rendezvényre. Előző este felhívta a magyar szervezőt, hogy ő imént lehet kicsit infarktust kapott és most kórházba megy meg ilyesmik. (Ez amúgy mekkora rendesség már, ha mondjuk mi infarktust kapunk, lehet csak meghalunk vagy káromkodunk, vagy mindkettő.) A magyar srác nem volt benne biztos, hogy Mitnick infarktusa nem kamu, de azt érezte, hogy az övé hamarosan valódi lesz, ha be kell jelentenie, hogy a sztárvendég mégsem ad elő. Másnap aztán a hacker úr mégis bejelentkezett online és megtartotta az előadását mögötte tébláboló betegekkel és infúziósállvánnyal pimpelve. Aki vagány, az is marad.

#512 Miután a "crap" angolul szart és szarást jelent, nem csoda, ha a Crapper WC-k gyártójának tulajdonítják az angol nyelveterületen élő szimpatikus, kedves emberek az öblítős WC feltalálását. A valóságban azonban maga a crap kifejezés sem szegény Thomas Crapper nevéből jön, de tény hogy szerencsétlen utólagos áldozata a nyelvfejlődésnek.

Eleve borzasztó dolgok történnek idővel bizonyos szavakkal. Az ámbráscetről megemlékeztünk már, és arról, hogy az ámbra a cet hányása, ami nagyon jó illatmegkötő anyag, ami a parfümgyártás stratégiai támasza. Na most szegény ámbráscet úgy van angolul, hogy SPERM WHALE, azaz ondóbálna, és akkor még van rajta egy BLOWHOLE is. Ez ugye az orrlyuka, de talán 1-2 évre vagyunk attól, hogy a plázavécékben intézményesített "glory hole"-okkal (szopatólyuk) egy fogalommá váljon. 

Visszatérve, ez a jóember Thomas Crapper azért nem találta fel az öblítős vécét, mert azt már az Indus-völgyi civilizációban is használtak Krisztus előtt 26 századdal. Mostanában nem annyira használják, de talán csak ráuntak. Néhány kiegészítőt azonban Crapper szállított, például a töltőszelepet, azaz angolul: BALLCOCK mechanism. Lássuk be, ezt az embert veri az isten, ha van sapka, azért, ha nincs, akkor azért. Nyilván a golyós billenőszelep, vagy billentyű akkor még csak ennyit jelentett, de most már a ballcock az herefasz és kész. És számíthatott rá, ahogy az ember egy ideje nem nevezi el Adolfnak a gyerekét, és Bánki Donát turbinákkal foglalkozott, nem fánkokkal, nem alapítunk falut Pornóapáti néven, és nem nevezünk el Fastumgélnek holmi gyógyszert, vagy GECIS-nek pénzügyi szolgáltatót. (Vagy de.)

Magyar nyelvterületen valószínűleg a Dömötör WC tartály kifejlesztőjének lesznek egy életen keresztül hálásak az ilyen nevű emberek.

Mutatunk egy Crapper szartályt, ha Szaró Tamás balladája nem tűnne elég megalapozottnak:

#511 Az Úr azért rakta a földbe a dinoszauruszcsontokat, hogy próbára tegye a hitünket - mondta egyszer egy amerikai prédikátor MC. Sokak szerint meg pont a prédikátor urat tette ezért a Földre. Mi az utóbbiakhoz húzunk. A keresztények - akiket a startup idején még ateistáknak hívtak a rómaiak - mielőtt még tévéprédikátorokat termeltek ki, számtalan ágat / klubot / szektát hoztak létre az évszázadok során. Ezek közül egyik kedvencünk a shakerek, akik a cölibátust annyira komolyan vették, hogy gyakorlatilag kihaltak. Freudot megelőzve RÁJÖTTEK, hogy minden bűn forrása a kúrás, nem kell kúrni, azt rend lesz. Megcsinálták. Kihaltak. Azért itt jár a respekt. A vallások általában nem a következetességükről híresek, de ők ezt a különhálást kimaxolták.

Káprázatos Joseph Smith és követői - a mormonok - sztorija is.  Tárgyalástechnikai Houdini volt a fickó, egy térítő-ninja. Az USA-ban talált arany táblákat - amin egyiptomi(!) hieroglifák voltak egy amerikába került zsidó törzsről - SAJNOS csak ő láthatta, és amint lefordította azok tartalmát, vissza is kerültek az égbe, de ettől ő simán alapított erre egy vallást helyesírási hibákkal díszített könyvével. A Barney Stinson "az új az mindig jobb" inverzét "a régi mindig jobb" vonalat tolják az amisok is, akik szerint a világ elérte a csúcsot 1840 körül. A helyükben mi megvártuk volna a WiFi feltalálását mielőtt készre jelentjük a világot, de ők tudják.

Néhány ilyen példa és némi bibliaolvasgatás után arra jutottunk, hogy valamiért a vallások elkötelezett hívei bármit képesek beszopni, ami RÉGI. Ellenben ha valami új, akkor már hajlamosabbak kételkedni a népek. Talán ezért sem volt annyi követője José Luis de Jesús Miranda-nak, pedig szerinte mindenki nyomorult, aki nem az ő követője. Kellemes puerto rico-i úr volt, szolíd arany öltönyben ha tehette, és még a neve is passzolt. Tök oké volt az érvelése, miszerint ő Jézus egyenesági leszármazottja, avagy második eljövetele, ami eleve akkora félreértelmezés, mint a bölömbikaviadal. (Valami elbaszott saját logika mentén szerinte ő volt az Antikrisztus is, de szerintünk csak a Krisztus brand összes formáját akarta stipistopizni. Aztán most meg már halott.)  Megdöbbentő módon hasonló az érvelési módszere a Bibliának is meg a prófétáknak is: 'Hidd már el, tesó! Mondá az úr, eskü."

#510 Erdélyi Zsolt dumája volt, hogy 33-ban Poncius Pilátus a történelem legeredményesebb outdoor kampányát indította el, ami még 2000 évvel később is működik – igaz a hirdetői akarattal pont ellentétes üzenettel.

Az iszlám vallásnak is volt pár sikeres kampánya, például amikor Szaladin szultán 1187-ben meghódította Jeruzsálemet vagy az afrikai dzsihádisták teret nyertek a XIX. században. A szimbólumokkal kapcsolatban mindenképpen a muzulmánok mellett szól, hogy ők azért soha nem mentek annyira messzire, mint az őskeresztények, hogy kínzó-/kivégzőeszközt válasszanak maguknak vallási jelképnek, de azért a csillag-félhold logónak való kisajátítása sem volt túl elegáns. Ezt eredetileg a moábiták használták még I.E. 11.000 körül, de rajtuk kívül még egy tucatnyi, az iszlám vallással nehezen hírbe hozható nép és uralkodó (például I. Constantinus római császár is) is látott benne fantáziát. Az Oszmán Birodalom volt talán a legeredményesebb márkakövete az iszlámnak, szóval amikor már nagyon kellemetlenné vált, hogy nincs a kereszthez vagy a Dávid-csillaghoz hasonló letisztult, könnyen értelmezhető szimbóluma a mohamedánoknak, akkor a 14. században összemosták a saját birodalmi jelképüket a valláséval – ez azért is volt különösen szerencsés választás, mert a Korán külön megemlíti, hogy a Napot (ami eleve egy csillag) és a Holdat nem ér imádni. Az Oszmán Birodalom befolyása alá került országok, területek aztán meg is kapták a maguk csillagját és félholdját címerükbe vagy a zászlójukba, ebből pedig a mai napig vannak félreértések, ugyanis a Keleti Magyar Királyság (1529-1570), Tunézia vagy Líbia nem elsősorban az iszlám, hanem a török elnyomás miatt hordozta a szimbólumokat.

Nem csak a szimbólum hiánya és ellentmondásossága nehezítette meg az iszlám vallás elterjedését, hanem a tiltólistája is. A X. században a Kijevi Nagyfejedelemség például azért nem lépett az iszlám útjára, mert I. Vlagyimir nagyfejedelem túl nagy lemondásnak érezte volna a disznóhúsról és az alkoholról való lejövetelt, szóval inkább az e tekintetben megengedőbb kereszténységet választotta népének, és még az alámerítése napján iszonyatosan bebaszott.

Napóleon az egyiptomi csata előtt komolyan fontolóra vette, hogy seregével együtt áttér az iszlámra, de amikor kiderült, hogy ez a szesz elhagyásával járna a katonák lázadásától tartva inkább elnapolta a dolgot.

Az iszlám mecsetek belülről sokkal letisztultabbak, mint a templomok, kívülről pedig csak a minaretekkel (hosszúkás vékony tornyok, ahonnan a vallás Family Frostosai, a müezzinek kiabálják az imára hívó szövegüket) van cigánykodás: több minaret = raj. Az isztambuliak Kék Mecsetét emiatt kutyázták a mekkaiak, mert teljesen szabálytalan módon ugyanannyi (hat) tornyuk volt, mint a muszlimok fő zarándokhelyének, aztán ahelyett, hogy a törökök egyet visszabontottak volna, inkább adtak pénzt, hogy csináljanak egy hetediket a Szent mecsethez – ezt aztán túl is tolták, most 9 van Mekkában, Medinában pedig, a Prófétai mecsetnél 10. Az előbbit persze mi is csak az internetvilághálón olvastuk, mert Mekkába csak iszlám vallásúak léphetnek be. Ez a Szent mecset 1979-es ostromakor okozott is gondokat, aztán a szaúdi kormányzat által felkért francia kommandósokat inkább gyorsan áttérítették az iszlámra, hogy odabent halomra ölhessék a terroristákat - embervérrel összefröcsizni a Kába-követ ezek szerint jobb, mint hitetlenül kempelni és seggeket nézni a városban.

Az iszlám hitre áttérés sokaknak azért valós, jól kihasználható előnyökkel is járt: az 1940-es években több, a faji szegregációba belefáradt fekete jazz zenész (például Rudy Powell és Kenny Clark) is áttért, és a nevük arabra változtatásával egyből ki is fehérítették magukat (azonosító papírjaikra a „rassz” rovathoz a fehér került). Indiában az érinthetetlenek (jellemzően buditisztításra predesztinált szerencsétlenek, akiket annyira lenéztek, hogy külön köpőcsészét is kellett maguknál hordaniuk, hogy ne csulázzák össze a földet) kasztjából a muzulmán vallásra való áttérés sokkal elegánsabb kilépő volt a proliságból, mint mondjuk egy korpulens filmproducerrel kötött házasság.

#509 Ha valaki próbált már angol főzőműsorból egy rántottánál bonyolultabb ételt elkészíteni, az tudja, hogy miért született meg ez a poszt. 1 fontnyi fürjhöz 1/2 uncia bazsalikom, egy pint sörben, 350 Fahrenheiten összefőzve – a birodalmi (vagy angolszász) mértékegységek mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Régi hiedelmünk, hogy az angol csapvízben vagy a helyi, yorkshire puding ízű chemtrailben van valami extra hatóanyag, amitől ezek az emberek olyan furcsák lesznek: zsinóros villanykapcsolók, gyerekpórázok és a kontinentális Európától való állandó különcködésük, aminek nagy része igazából hagyományőrzés, riszpektelés az ókori rómaiknak. A pénzük évszázadokig például a tizenkettes számrendszert követő római birodalmi pénzrendszer szinte egyenes ági folytatása volt. A rómaiaknál egy líra 240 denariust, illetve 20 solidust ért; az angolok fogták az eredetileg súlymértékegység fontjukat (~453 gramm) és úgy alakították ki a pénzrendszerüket, hogy egy font súlyú ezüstből 240 pennyt kellett verni. 12 pennynek feleltettek meg egy shillinget, abból pedig 20 adott ki egy fontot, szóval ha itt befejezik, akkor lehetett volna egy, a Keletinél valutázgatók számára is érthető rendszer. Angolok voltak, tovább bonyolították: 1 penny 4 farthingot ért, 1 florin pedig 2 shillinget, illetve bejött a korona is, ami 5-öt. Ezt már a szigetországban sem tudták sokan követni, megreformálták hát az egészet 1971. február 15-én, amikor is kimondták, hogy el lehet felejteni a tizenkettes számrendszert: 1 font 100 penny és kész. Érdekes, hogy ezután viszont milyen következetesek voltak: a 2008 után nyomott 1, 2, 5, 10, 20 és 50 pennyseket jól elrendezve kis hunyorítással kiadják az angol királyi címert.

Bár Nagy-Britannia a pénzreformmal nagyjából egy időben adaptálta a jórészt decimális alapokon nyugvó SI mértékegységeket IS (mellette azért használják a sajátjukat is), Libéria, Mianmar és az Egyesült Államok azért kitartottak a birodalmi mértékegységek és a törtszámok használata mellett.

Kanadában van a legnagyobb baj, ott a legtöbb helyen birodalmi rendszerben mérnek, amiket metrikusan írnak le: a Mekiben a nagy menühöz 0,989 liter (2 pint) kóla jár. A birodalmi mértékegységek mellett szól, hogy gyerekkorban egyszerűbb megtanulni ezeket a természetes eredetű mérőszámokat, mint a metrikusokat: egy hüvelyk (inch) a nagyjából mindenkinél azonos szélességű hüvelykujjból lett meghatározva (2,54 cm), amit ha 12-vel felszorzunk, akkor megkapjuk a lábat (30,48 cm). Ezt szokták amúgy a standardizálásért rajongó I. Henrik lábméretének is tekinteni, de ez 47-es (európai) cipőméretet és legalább 195 centis magasságot feltételezett volna, ami a XI. században elég ritka volt.

Magyarországon a 13. századtól használtak hüvelyket és lábat is, de utóbbiból voltak problémák, amikor például volt bécsi láb (31.6) és eltérő méretű porosz láb, és tájegységtől függően másban számoltak, szóval nekünk külön jól jött, amikor 1976-ban végre teljesen áttértünk az SI-re. Kis etimológiai érdekesség, hogy a hüvelyk német elnevezése, a col terjedt el az ácsok és a műszaki szakemberek körében; ezért 18 colosak a felnik és a monitorok, és valószínűleg ez a hüvelyesek iránti különös rajongás lehet a magyarázata annak is, hogy a Schönherz koleszban már 1992-ben volt zártláncú pornócsatorna.

Visszatérve az angolokra: valószínűleg hamarabb leszakadtak volna a birodalmi mértékegységekről, ha nem utálták volna annyira a hülye franciákat. Napóleon nem csak a jobb oldali közlekedést vezette be a kontinentális Európában, de a tízes számrendszer használatát is, amit kicsit túltolt: ennek az eredménye volt a hamar népszerűtlenné váló, 100 percre osztott óra.

A decimális rendszerrel és a francia császárral való szembeállásra, valamint a nemzeti identitás kifejezésére az angoloknak tökéletes eszköz volt a pintben mért sör, az ideológia pedig a XXI. századig  kitartott: a Metric Martyrs csoportosulás (az övékénél talán csak a a M.I.L.F. {Moro Islamic Liberation Front} terrorszervezet neve rosszabb) célja, hogy az SI elterjedését és a régi egységek kiszorítását megakadályozza. Legismertebb tagjuk egy angol zöldséges, Steve Thoburn aki kilogramm helyett csak fontban volt hajlandó kiírni az articsóka árát és emiatt több eljárás is indult ellene – 3 évvel az ügy kirobbanása után szívrohamban halt meg otthonában, de azért a M.M. saját mártírjának tartja.

A mértékegységek legkomolyabb erőpróbája a NASA 1999-es Mars-szondájának a katasztrófája volt: a magasságmérőben az elmozdulásokat mérő hardveres részt a hivatal mérnökei feszt birodalmiban számolták, a szoftvert fejlesztő alvállalkozó viszont metrikus egységekkel kalkulált, szóval ahelyett, hogy orbitális pályára állt volna bolygó körül, inkább kilométerekkel arrébb behatolt a légkörbe és elégett.

Az angolszász - metrikus rendszerek összeférhetetlenségéről itt találtok még egy szép gyűjtést.

#508 Vedd el mindenét a 90-es évekbeli Snoop Dog-nak, kivéve a ruháit és megkapod a La Sape (Société des Ambianceurs et des Personnes Élégantes - The Society of Taste-Makers and Elegant People rövidítése) klub elnökét. Itt kiemelnénk az ELEGANT-ot. Nem ciki, ha még nem hallottál róluk, kongói srácok elit kis csoportjáról van szó, akik meglátták azt, ami naggyá tette a kora 90-es évek bravohits-ektől hangos magyar piacait: a márkajelzések és az élénk színek mágikus hatalmát. A magyar alternatív butikvilág ízléstelen adidos és dubwil kínálatával szemben azonban ők jó érzékkel rámentek a luxusmárkák ízléstelen vonalára, ami viszont már nyújt egyfajta stílust. Másodkézből, ugyanis a bolygónkon jelenleg fennálló egyenlőtlen elosztás következtében sajnos csak bálabontáskor jutnak hozzá a kékvérűek levetett lajbijaihoz. Secondhand swag - sSWAG! közben persze used luxy is - uLUXY! Őrület. Bármit szívesen viselnek ami kellően drága volt az eredeti tulajdonosának, de főleg az Andrássy út kínálatából válogatnak: Versace, Prada, Gucci, Armani, ilyesmik. Világ legszimpatikusabb sznobjai. Nem csupán pár habókos habonyingosról van szó, valódi szubkultúra online jelenléttel és közel 60 éves múlttal, rendszeres parádés felvonulással, ahol két dolog a cél: kikúrt menőnek kinézni (ez sikerül is nekik) és márkacímkéket villantani. A környezet és az outfit közt olyan erős ellentét feszül, hogy a tájidegen szó kevés már ehhez. Kontrasztosságában Vajna Tímea "minden nőnek gyémántot valentinra" mozgalmához hasonlít picit.

Szokás szerint az egész egy hülyével indult: az 1960-as években egy helyi popsztár Papa Wemba szeretett volna kilógni a tömegből és sikerült is neki, de a stricinek öltözés divatja egészen a húszas évekre nyúlik vissza a környéken. Ebből is fakad a kettősség a stíluson belül: az elegáns frakkos vonal orgiázik a legújabb designer darabokkal szügyig merülve a hordhatatlan mintákban és a vibráló színekben.

Egy eleve szegény ország szegény fővárosában, Brazzaville-ben - ahol a lakosság nagy része kénytelen napi 30 centből létezni - próbálnak ezek a srácok extrém gazdagnak kinézni. Kicsit olyan ez, mint a kevésbé szerencsés arab országok (pl Egyiptom) vendéglátóipari egységei: mindegy mennyire düledezik az épület, a GRAND vagy a ROYAL jelzővel a homlokzaton aláhúzzák a hely exkluzivitását (feeling pimp).

Fentiekből következően a Sapeur-ök egy-egy jobb állapotú arisztokrata kardigánért kénytelenek - és képesek - akár napokig dolgozni. Öltözködésre kicsit többet költenek, mint ingatlanokra, így a világon vélhetően csak itt léteznek hajléktalanok eredeti(!) Louis Vuitton cekkerrel.

Egyébként leszámítva a címkére buzulást sokkal inkább viselhetőnek tartjuk (NVR kétharmad, ami nettó 50% tagság) a használt kakadumintás (vagányság!) versace szmokingot, mint a budapest-milánó tengely által gyártott bármelyik melírozott pólót. 

#507 A Guns N’ Rosesnek 15 év kellett, hogy összedobják a megkérdőjelezhetően jó Chinese Democracy albumukat, de aki már látott ilyen csocsóval, billiárdasztallal és szittyópulttal felszerelt stúdiót, az nem csodálkozik ezen (biztos ingyen lehetett telefonálni is). Ezt csak a távlatok miatt írtam; az emberiségnek (már ha a natúfoktól számoljuk az emberi civilizációt) kb. 14.000 év kellett, hogy egy levegőnél nehezebb, motorral hajtható és irányítható repülővel elszakítsa az embert a talajtól (Wright-fivérek, 1903.), viszont ehhez képest már csak 58 évre volt szükség, hogy Jurij Gagarin 1961-ben, a Vosztok-1 fedélzetén kijusson az űrbe. 

Pedig az űrrepülés sokkal több nehézséggel állította szembe a mérnököket: az egyik legkomolyabb kihívás az volt, hogy lehet egy több tonnás testet az első kozmikus sebességre (kb. 8 km/s) felgyorsítani, hogy az Földkörüli pályára tudjon állni.

1957-ben, a szovjet űrkutatástól eléggé elmaradt Egyesült Államokban volt erre egy ígéretes kísérlet: a Pascal-B nukleáris tesztkísérlet során 150 méter mélyre temettek egy nukleáris bombát, amit csak egy egytonnás páncéllemezzel lezárt vájat kötött össze a felszínnel. A robbanás elképesztően durva volt: a bomba környezetében 300 méteres mélységig elpárologtatott MINDENT, a keletkező gázok pedig olyan erővel lőtték ki a súlyos acéldugót, hogy az a 42 km/s-es (151.200 km/h) sebességével elérte a harmadik kozmikus sebességet is. A dugót sosem találták meg, ami jelentheti persze azt is, hogy egyszerűen megsemmisült, de néha szoktak rá az „első, ember által készített eszköz, amely elhagyta a Naprendszert” titulussal hivatkozni.

Az Atlantis űrsikló indítása a Kennedy Űrközpontból

Az első kozmikus (vagy szökési) sebesség elérést megkönnyíti, ha az Egyenlítőhöz minél közelebb történik az űrhajó felbocsátása, mert ott a legnagyobb a bolygó forgási sebessége, kb. 450 m/s, ami kb. 5%-os könnyítés; a Kennedy Űrközpontot is jórészt ezért, illetve az óceán közelsége miatt helyezték az Egyesült Államok egyik legdélebbi pontjához.

A másik dolog, ami a sebesség elérését segítheti, az a súlycsökkentés: Armstrongék idején egy kilónyi anyag a Holdig való eljuttatása hozzávetőlegesen 50.000 dollárba került – a legenda szerint Buzz Aldrin az Apollo küldetés előtti kábelezése után bizalmasan azt mondta, hogy „ezzel spóroltam legalább 70.000 dollárt az adófizetőknek.”

A Deimoson (ahol egyébként a Doom is játszódik), a Mars és az egész Naprendszer legkisebb holdján a szökési sebesség mindössze 5,2 m/s, tehát egy nekifutásból elrugaszkodás ott már felér egy rakétaindítással.

Aki figyelmesen nézte az Interstellar című filmet, annak feltűnhetett, hogy a földi gravitáció 130%-val rendelkező vízbolygóra (amire először szállnak le az új galaxisban) a szökési sebesség elérését biztosító hordozórakéták nélkül landoltak, ami eleve lehetetlenné tette, hogy onnan valaha is elrepüljenek, hiszen önerőből az az ékekből összetákolt kis gép képtelen lett volna elérni a földiénél szükségszerűen komolyabb kozmikus sebességet.

Sir Arthur C. Clarke-ot nemcsak azért szeretjük, mert kiváló sci-fi író volt és két Napi Vagányság szerzőnél is jobban bolondult az ízléstelen hawaii/acapulco ingekért, hanem mert jövőbelátó mérnökként az első műholdak fellövése előtt 10 évvel ő vázolta fel a geostacionárius pálya fogalmát: ez egy olyan Föld körüli pálya (35.786 km magasan) az Egyenlítő síkjában, ahol a földi gravitáció és a szatelliteket magasra repítő centrifugális erő kiegyenlíti egymást. Amik itt állnak pályára, azok már nem zuhannak vissza a Földre, viszont nem is hagyják véglegesen maguk mögött a bolygót.Keringési idejük is pont megegyezik a földiével, tehát a Földről felnézve mindig ugyanott lehet látni ezeket a műholdakat; ehhez mondjuk az is kell, hogy az 1674 km/h órás sebességgel forgó bolygó felett a geostacionárius pályán a tempomat pont 11.070 km/h-ra legyen beállítva. Clarke víziójában az ide fellőtt műholdakkal megvalósítható lett volna az egész bolygón az ingyenes kommunikáció, de szerencsére az AT&T és a többi távközlési cég időben észbe kapott, hogy ez ne valósulhasson meg. Riszpektelésből szokták amúgy Clarke pályának is hívni a geostacionáriust, jövőbeli gyakorlati haszna leginkább abban lehet, hogy az űrutazást teszkósító űrlifteket ide helyeznék.

Olyannyira létezik hatodik érzék, hogy bizonyos osztályozás szerint az embernek akár 20 különböző érzékelése is lehet. Az 5 eredeti érzékelést (látás, szaglás, ízlelés, tapintás és hallás) Arisztotelész írta le, ami vitatlatatlan, viszont kiegészíthető. Eszünkben nincsen ezoanyukáskodni, teljesen természetes dolgokról van szó, például a relatív hőmérséklet, vagy a gyorsulás és az egyensúly érzékeléséről.

Különböző kategorizálásokban az alábbi érzékek jelennek még meg:

• - egyensúly
• - gyorsulás
• - fájdalom
• - testhelyzet
• - végtagok helyzete
• - relatív hőmérséklet
• - időérzékelés
• - viszketés
• - nyomás
• - éhség
• - szomjúság
• - gyomortelítettség
• - vízelési inger
• - székelési inger
• - a vér szén-dioxid tartalma
• - kúrósságérzékelés

Ennek egy részének a fontosságával lehet vitatkozni, hiszen az 5 alapvető érzékkel azt érzékeljük, ami a külvilágban ott VAN, például egy előttünk álló fa. Ami egyáltalán nem biztos, hogy olyan, mint amilyennek mi látjuk, de legalább úgy "néz ki", a szemünk így fogja fel, és akkor is ott volna, ha mi nem volnánk. Ellenben például azzal, ha hugyoznunk-szarnunk kell, arra ki a túró kíváncsi, vagy arra, ha viszket a térdünk, miközben egy tálca vízzel egyensúlyozunk?

A saját testünk és végtagjaink helyzete is elég relatív, hiszen arról szól, hogy velünk mi a stájsz, de valahol rokona a tapintásnak, mert az részben azt mondja meg, hogy szerintünk bizarr-e a hungarocell, az őszibarack, vagy a kígyóbőr, de kiderül belőle az érzékelt tárgy olyan tulajdonsága is, ami nélkülünk is létezik. Bizonyos felsorolt érzékek bár saját állapotunkra hívják fel a figyelmet, telepatikusan a szülők is érzékelik, ilyen például a PISITÁNC, amikor balra-jobbra lépegetünk, és anyuka megkérdezi, hogy "fiam, ha pisilned kell, akkor most menjél el, mert aztán Fehérvárig nem állunk meg percenként", és te azt válaszolod, hogy "de nem kell", miközben már a könnycsatornádon is mindjárt húgyot sírsz.

Azonban a nyomásérzékelés, egyensúly, és a gyorsulás érzékelése van olyan érdekes, mint a hallás, és nincs is messze a felfogása a fültől. Egy csomagtartóban levágni, hogy hányszor kanyarodtál jobbra és hányszor balra, kombinálva az időérzékeléssel segít majd a túszmentéshez információt adni. 

Ezen felül persze éntőlem lehet még olyan érzékelés, ami mások aurájából harapja ki a chi-t, de már így is biztos, hogy 5-nél több van, és kb. 14-20 ebből felsorolható. A tudományosan meg nem alapozott érzékek közé tartozik a szülők "hátul is van szemem" érzékelése a sunnyogásra, az érkező időjárás érzékelése (ami a nyomással, szagokkal, hőmérséklettel függhet össze), a falkavezérről többiekre átragadó ásítás, meg az a kibaszott érzés, amikor tudod hogy bámulnak, vagy tudod, hogy valaki rajtad röhögött épp. Meg hát a Napi Vagányság által ehhez a témához hozzáadott kúrósságérzékelés (sensu coitus, sex appeal - a látás, hallás és szaglás kombinációjának hatás a nemi szervek vérellátására és a pillanatnyi tüdőkapacitásra). Ez az, amikor meg tudod állapítani, hogy a baseball sapka lyukán kidugott lófarok, karikafülbevaló, leggings, bársony short, kitérdelt tréningnadrágban ágyban evés, lábujjgyűrű és ilyesmi adott szórás mellett a hímpopuláció hány százalékát ösztönzi szaporodásra rajtad kívül, ha meglátja mindezt egy menekülve szökellő gazellán. Hasonlóan, a nőstények a mosolyra, kockahasra, jó lábakra, mély hangra, 190cm felettiségre elég jól reagálnak (TIPP: ha nem megy a csajozás, próbáljátok ki a 190cm felettiséget egyik nap), és ennél is direktebb szaporodási hajlandóságot mutatnak olyan ún. kúrósságjegyekre, amelyek arra utalnak, hogy az alanynak VAN MUNKÁJA: vasalt ing, zakó, vízvezetékszerelőség, sztetoszkóp, szerszámöv. Valamint az utódgondozás képességére utaló esetek: kutyasétáltatás, gyerekkocsi tolás. A másik ember kúróssága is a testeden kívül történik (sajnos), tehát a viszketésnél biztosan májerebb érzékelés, bár a kettő lehet egymás következménye is, erről a bőrgyógyásznál tudtok tájékozódni.

NA DE MELYIK EZEK KÖZÜL A HATODIK? Én azt mondom, küldjük a lista végére azokat, amelyeknek más számára semmi jelentősége nincsen. A vallatód és az orvos számára hasznos a fájdalomérzékelésed, a szüleid örülnek, ha kifigyelik, hogy pislined kell, mert a szarvasbőr garnitúrát még a terhességi teszt előtt megvették. Ezért talán a viszketés, az éhség és a szomjúság az, ami rajtad kívül a legkevésbé érinti a külvilágot. Azonban az időérzékelés, a gyorsulás, és a hőmérséklet relatív érzékelése jogot formálhat a 6. pozícióra. Hát meg a kúrósság, callidum esse ad suum quemque questum, aequum est.

Szerintetek?

#506 A Jurassic park írója (Michael Crichton) - ahogy az lenni szokott - a könyvben sok részletet jobban kidolgoz, így többek közt szerepel pár sor a parkot üzemeltető software rendszer forráskódjából (C - a kompúteres arcoknak ez mond valamit) is, valamint a matematikus (Ian Malcolm) úr karakterén keresztül a filmben is emlegetett káoszelmélet és pillangó effektus kapcsán szóba kerülnek a fraktálok, és nem is csak a szövegben. A filmet szinte mindenki látta, a könyvet már jóval kevesebben olvasták, és még azok közül is valószínűleg kevesen figyeltek fel arra a rendszerre amit az egyes fejezetek előtt megjelenő ábrasorozat alkot. Ez a dragon curve, amely felépítésének ismerete tök hasznos lehet értekezleteken a füzetszélre értelmetlen ábrák rajzolgatása helyett valami szépet alkotni. Tök egyszerű lépésekkel legyártható, ha tudsz csákót hajtogatni, aztán amikor befejezted újabb csákót hajtogatni, akkor már túlképzett vagy ehhez a melóhoz. Annyi, hogy ha szép nagyot szeretnél, akkor jó ha bírod a monotonitást. Így kell, mutatjuk:

Ennyiből még nem tuti, hogy menni fog, az alábbi videóban viszont szépen kifejti az úr, az egész poszt igazából ennek ajánlója:

A dragon curve egy  fraktál - önismétlő alakzat, lazáskodó matektáboros meghatározása kb: olyan részekből álló alakzat melynek minden egyes része az egészhez nagyon hasonló kicsinyített másolat - , ami ma már közismert fogalom, pedig nem is olyan régi, és kevés cuccról mondható el, hogy a matekfaktosok világából ilyen gyorsan átterjedt a köztudatba. Az lehet az oka, hogy szépek, meg Ozora-kompatibilisek. Újgenerációs batikolt pólókon és party vetítéseken is jól mutatnak. Egy fraktálba belezoomolás napokra le tud kötni, ha rendesen be vagy dzsinázva, akár zenével is.

A természet egyébként tele van fraktálokkal, a villámok, a páfrányok levelei, csigaházak szerkezete, Norvégia fjordjai de egyes kutatók szerint a DNS-ben is megfigyelhető, csak ezeket macerásabb nézegetni goára veretés közben.

#505 Izland nem csak azért furcsa hely, mert a helyieket a saját rokonaiktól való szaporodástól leginkább egy alkalmazás tartja vissza. Ugyanennek a hülye nordic naming hagyománynak köszönhető, hogy a helyi telefonkönyvekben a keresztnév van elöl, amit a semmire sem jó, jobb híján vezetéknévnek nevezhető (igazából annak sem, mert apa keresztneve + son/dottír {fia/lány és itt kifogytam a zárójelekből}) tag követ, szóval ők inkább a keresztnevek számát dúsították fel, így 4000-nél is több mássalhangzó-torlódásos nevet adhatnak az utódoknak. Fun fact: az izlandi asszonyokkal szaporodó, majd gyorsan lelépő NATO-tisztek gyerekeit szinte kivétel nélkül Hansson-nak (jelentése kb.: az ő gyereke) hívják. 

Angolul a sima Island helyett valamiért Iceland-nek (Jégföld) hívott országban csak kb. 10% jeges rész található az óceáni éghajlatnak köszönhetően és gyakoriak a jégmentes telek is. Mindenképpen Izland mellett szól, hogy a szomszédos Grönlandnak semmilyen nyelven sincs értelme: a sziget eredeti neve (Kalaallit Nunaat) azt jelenti, hogy az Emberek országa, ami a 0,02 fő/négyzetkilométeres népsűrűséget tekintve nagyvonalú eufemizmus, az angolul Greenlandnek (Zöldföld) hívott terület pedig 90%-ban jeges. De térjünk vissza Izlandra, amit lehetne Treelandnek is hívni, ugyanis a jéghez hasonlatosan fa sincs rajta túl sok: állítólag a vikingek előtt minden más volt, de ők még az esőerdők kiirtását kimaxoló Nestlénél is jobban szerettek deforesztálgatni, a táj meg azóta sem tért még magához. Nem mintha ez bizonyítana bármis is, de mi fél óráig bolyongtunk a Google Maps izlandi street view-ján és nem láttunk egyetlen nyomorult csemetét sem.

Amúgy a Mcdonald'sland is jó elnevezés lenne, az sincs a szigeten egy darab se.

Mije nincs még Izlandnak? 1869 óta saját hadserege például, viszont ott valószínűleg még a Szíjjártó úrnál is ügyesebb politikusok lehetnek akik elintézték, hogy ennek ellenére is NATO-tagország lehessenek.

Kicsit az előzőeket kompenzálandó van rosszul felszerelt tengeri flottájuk, akik a papírhajóknál tényleg csak egy paraszthajszálnyival jelentettek komolyabb fenyegetést az ötvenes évek elejétől a briteknek, amikor a röhejes Tőkehal háborúkban azok le akarták halászni a szerintük nemzetközi, az izlandiak szerint pedig hozzájuk tartozó vizeket. Az izlandiak fordított Trianonja során a saját határaikat a nemzetközi jogban meghatározott, partvonaltól számított 22 km helyett először 70, majd 320 km-re tolták ki, hogy azokon a vizeken csak ők halászhassanak, aztán mielőtt még az Északi-sarkra is bejelentették volna a területi igényeiket, a NATO gyorsan elsimította a két tagállama közötti hülye vitát.

A Tőkehal háború legkomolyabb ütközete: egy izlandi őrhajó és egy brit fregatt találkozása

A legnagyobb izlandi egyetem előtt található az egyik legmenőbb kültéri szobor: Sæmundur nevű folklórhős egy Bibliával (!) ver agyon egy fókát (!!).

 „Izlandon van, de minek?” kategóriába tartoznak az északi területekre (amelyek pont belelógnak az Északi sarkkörbe) vonatkozó vízrajzok. Bár itt telente nincs fél évig tartó teljes sötétség, mint az Északi-sarkon, de ameddig a Nap a horizont felé mászik, az pont csak arra elég, hogy kiolvassza a sziget magasabban fekvő középpontjából eredő, naplemente után percekkel befagyó folyókat. A kiolvadás és a fagyás a Nap keleti kelése és nyugati fekvése miatt ellentétes oldalon kezdődik, ezért egyes folyók a jég fogságából szabadulva sokszor 3-4 különböző mederszakaszban kezdenek el folydogálni, szóval ha valaki megkeres azzal, hogy Izland északi részén szállj be egy jó vízerőműbe vagy vízimalomba, akkor küldd el a picsába és vegyél inkább valami szép Quaestorost.